November 12-én száll le a Philae
(Rovat: Rosetta üstökösprogram, Távoli világok kutatói - 2014.09.27 08:15.)

Kijelölték a napot, amikor a Rosetta üstökösszonda leszállóegysége elindul az üstökösmag felé.

Sőt nem csak elindul, de a remények szerint épségben meg is érkezik. Nemrég megtudhattuk, hogy a 67P/Csurjumov–Geraszimenko-üstökös magján a korábban J-vel megjelölt helyszínre tervezik a leszállást. Az űrtörténelmi jelentőségű manővert, valamint a Philae leszállóegység műszereit és működésüket az alábbi rövid film szemlélteti.

(Videó: ESA / ATG medialab)

Az animáció az üstökösmag körül keringő Rosetta és a Philae szétválásával kezdődik. A leszállóegység nem rendelkezik saját manőverező hajtóművel, így elengedése után a pályáján már nem tud változtatni. Több órás repülést követően éri el a felszínt, a kijelölt leszállóhely néhány száz méteres körzetében. Előtte kinyílnak az antennái és a három lába, amelyek az ütközés energiájának elnyelésében is segítenek. Az üstökösmag kis mérete miatt a tömegvonzása igen gyenge. A sétasebességgel történő landoláskor a lábakon elhelyezett csavarok a felszínbe mélyednek, ahogy a szigonyok is az űreszköz biztonságos rögzítését szolgálják az égitest felszínén. Hogy a Philae ne „pattanjon vissza” az üstökösmagról, a leszálláskor a tetején egy kis rakétahajtómű működtetésével mintegy odanyomják a felszínhez.

Ezután megkezdődik a tudományos program, amihez az első 64 órájában a feltöltött akkumulátorok is elegendő energiát kell biztosítsanak. A Philae külső felületén elhelyezett napelemek szolgálnak később az energiatermelésre. Elsőként a CIVA kamerarendszerrel panorámafelvételek készülnek a leszállóhely környezetéről, amiből meg lehet majd állapítani a Philae pontos helyzetét. Később közeli képeket készítenek a környékről, amelyek alapján a legígéretesebbnek tűnő mintavételi helyet ki tudják választani.

A Philae műszereinek és létfontosságú kiszolgáló berendezéseinek építésében magyar kutatók és mérnökök is részt vettek. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Wigner Fizikai Kutatóközpontja és az SGF Kft. mérnökei fejlesztették a leszállóegység hibatoleráns központi vezérlő és adatgyűjtő számítógépét, szemléletesen a Philae „agyát”. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék Űrkutató Csoportja a leszállóegység tápellátó rendszerének fejlesztésében és megépítésében vett részt – ezt nevezhetjük a Philae „szívének”. Tápellátás nélkül semmilyen műszer sem üzemelhetne, a számítógép nélkül pedig például a mérési adatok sem juthatnának el a Földre. A leszállóegységen emellett két olyan műszercsomag is van, amelyeknek bizonyos egységei az MTA Energiatudományi Kutatóközpont (EK) munkatársainak közreműködésével készültek. A plazmadetektor a ROMAP műszercsomag része, feladata a napszél főbb paramétereinek mérése. A pordetektor pedig a SESAME műszercsomagban kapott helyet.

Az elsődleges forgatókönyv szerint, amennyiben a kijelölt J leszállóhely lesz a célpont, a Philae november 12-én 9:35-kor válik el az anyaszondától (az időpontokat közép-európai időben adjuk meg). Ekkor 22,5 km-re lesz az üstökösmag középpontjától. A landolás kb. 7 órával később esedékes. November 12-én a Föld és az üstökös aktuális távolságból adódóan a rádiójelek futási ideje 28 perc 20 másodperc, így minden eseményről ennyi idővel később értesülnek majd a földi irányítók. Így a kockázatos leszállás sikeréről (vagy netán kudarcáról) délután 5 óra körül kaphatnak információt.

Előfordulhat, hogy valamilyen váratlan ok miatt a tartalék, C jelű leszállóhelyet kell majd megcélozni. A részletes számítások szerint erre is november 12-én adódik a kedvező alkalom. Ez esetben 14:04-kor indul a Philae, 12,5 km-es távolságból. Emiatt csak 4 órájába telne a leérkezés, amit 18:30 körül nyugtázhatnának a földi irányítóközpontban.

Október 14-én esedékes a végső döntés a két leszállóhely között. Azon a héten majd nyilvános pályázatot is hirdetnek, amelyen a nagyközönségtől várnak javaslatokat a leszállóhely elnevezésére. Már most lehet gondolkodni!