Földet ért a Stardust!
(Rovat: Stardust - 2006.01.15 10:29.)

A Wild-2 üstökös környezetében vett pormintával sikeresen visszaérkezett az amerikai Stardust űrszonda leszálló kapszulája. Nézze meg a nap fényképeit!

KORÁBBI HÍREINK (2006.01.15.):

11:54 A vezető helikopter személyzetének jelentése szerint megvan a kapszula is! Másik két helikopter is a helyszín felé tart, ezeken utazik a szakemberek többsége. Az elsőként érkezett csapat megvizsgálja a kapszulát, és a környéket is (hiszen egy katonai gyakorlótérről van szó, ahol akár fel nem robbant lőszerek is lehetnek). A részletes, a szerkezet épségére kiterjedő vizsgálatok megkezdése a második helikopteren érkezők feladata. A pontos dokumentációhoz fényképeket készítenek, mintákat vesznek a leszállóhelyen. Kb. 2 órán belül a kapszulát először az amerikai hadsereg közeli bázisára szállítják. Az „csillagpor” tehát immár jó kezekben van...

11:48 Az első helikopter leszállt, megtalálta az ejtőernyőt.

11:30 (helyzetjelentés a keresésről) Az éjszakai sötétben a kapszula keresésére katonai helikopterek indultak. A pontos leérkezési hely azonosításában segít a űreszköz URH sávú rádióadója, amely a leérkezés után bekapcsolódott. A helikoptereken infravörös kamera is van, hiszen a levegőben felforrósodott kapszula még mindig jóval melegebb kell legyen, mint a környezete. Hogy a mintahozó épségben van-e, azt csak a megtalálása után lehet végérvényesen megerősíteni.

A földet érésre Utah államban, az előre kijelölt hely közelében került sor az ottani kora hajnalban (közép-európai idő szerint délelőtt, másodpercekkel 11 óra 11 perc előtt). Ezúttal rendben kinyílt az ejtőernyő, nem történt Genesiséhez hasonló szerencsétlen becsapódás.

A „mesterséges meteor” fénycsóváját Észak-Amerika nyugati vidékének jelentős részéről láthatták a megfigyelők – feltéve, hogy az időjárás kegyes volt hozzájuk.

A leszálló kapszula 4 órával a légkörbe lépés előtt önállósodott (a mi időzónánk szerint valamivel reggel 7 óra előtt). Maga az „anyaszonda” bekapcsolta manőverező hajtóműveit, hogy elkerülje a Földdel való találkozást. A továbbiakban is folytatja Nap körüli keringését. Mivel kamerái és egyéb fedélzeti műszerei működőképesek, a szonda esetleg még használható lehet az elkövetkezendő években, ha találnak számára megfelelő feladatot.

A kapszula a légkörbe több mint 46 ezer km/h sebességgel lépett be, 10:57-kor. (Érdekesség, hogy ez egyúttal rekord is: az ember építette leszálló űreszközök közül eddig az Apollo-10 űrhajó visszatérő kabinja tartotta a csúcsot.) A Stardust-kapszula gyorsan, alig 15 perc alatt ért a felszínre. Ejtőernyője 32 km magasságban nyílt ki.

Mint korábban már részletesen beszámoltunk róla (ld. a lent megadott linkeket), a Stardust 2004 januárjában a Wild-2 üstökös közelében elhaladva az üstökös kómájából és – előtte, kisebb mennyiségben – a csillagközi porból származó részecskéket gyűjtött be. A speciális anyagból, aerogélből készült mintevevőt ezután újból a Föld felé irányították, ahová most érkezett vissza. A kapszulát megtalálása után gondosan megvizsgálják, elszállítják, majd tartalmát a NASA erre a célra kialakított laboratóriumában körültekintően elemzik.

Nemrég a Kaliforniai Egyetemen (Berkeley) meghirdették a Stardust@home programot is, amelynek lényege, hogy az internetes közönség is bekapcsolódhat az aerogélben fennakadt mikroszkopikus méretű szemcsék – azok közül is a legapróbbak, a csillagközi eredetűek – keresésébe. A „virtuális mikroszkóp” március közepétől áll üzembe. A program részleteit hamarosan mi is ismertetjük!