Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu) | |||
Második pillantás a Tempel-1-re A NASA Stardust-NExT szondája magyar idő szerint ma hajnalban kb. 200 km távolságban repült el az üstökös magja mellett, amit 2005-ben a Deep Impact nem csak megfigyelt, de meg is „lőtt”. Képek hamarosan!
Az amerikai Stardust-NeXT a Tempel-1 üstökös közelében. (Fantáziakép: NASA /JPL / Cornell / LMSS)
Mivel az azóta már egy újabb Nap körüli keringési periódusán túl levő, a Nap közelébe visszaérkezett 9P/Tempel-1 nevű üstökös magjának forgása nem pontosan ismert, a megközelítés előtt bizonytalan volt, hogy Deep Impact becsapódó egysége által több mint öt évvel ezelőtt ütött kráter egyáltalán látható lesz-e most. Mindenesetre most fordult elő először az űrkutatás történetében, hogy egy periodikus üstököst két egymást követő napközelsége környékén űrszondával közelebbről megfigyeljenek.
A Stardust a NASA legtöbbet utazott „üstökösvadásza”. A történetét bemutató rövid film végén, a megközelítés szimulációja alatt a Tempel-1 magjának eddig még nem látott felszíndarabját kék szín jelöli. (Film: NASA / JPL-Caltech)
A kutatók remélték, hogy újabb részleteket tudnak feltérképezni a kb. 6 km átmérőjű üstökösmagon, és változásokat is felfedezhetnek majd – akár a 2005. júliusi mesterséges krátert, akár természetes folyamatok nyomait.
A Stardust még 1999 februárjában indult. Elsődleges feladata az volt, hogy a 81P/Wild-2 üstökös közelében (a kómájában, a magtól mintegy 500 km-re) elrepülve anyagmintát gyűjtsön. Ez sikerült is (2004-ben), s a kapszula végül visszajutott a Földre (2006-ban). A mostani második, Stardust-NExT (New Exploration of Tempel 1) küldetés után már igazán nincs tovább: a manőverező hajtóművek üzemanyaga hamarosan teljesen kifogy.
A NASA magyar idő szerint várhatóan ma délelőtt hozza majd nyilvánosságra az első képeket a Tempel-1 melletti mostani elrepülésről. A legnagyobb közelség ideje Amerikában még február 14-re, nálunk, közép-európai idő szerint már február 15-én 05:40-re esett.
Előzetes: az üstökös a szonda navigációs kamerájával megfigyelve, 42 órával a legnagyobb közelség előtt. A kép négy darab 5 másodperces expozíciós idejű felvétel összegzésével készült. (Kép: NASA / JPL-Caltech / Cornell)
| |||
|