Üdvözlet a Marsról! - 3. rész
(Rovat: Szárnyaló képzelet, Álmuk a világűr - 2006.02.10 06:52.)

... Már kétszer „halt meg” a biokémikusunk a szimuláció során a szkafander meghibásodása miatt - ráadásul az egyetlen nő, ami igencsak kellemetlenül érintette a legénységet. - Hargitai Henrik harmadik jelentése a "Marsról".

Már kétszer „halt meg” a biokémikusunk a szimuláció során a szkafander meghibásodása miatt - ráadásul az egyetlen nő, ami igencsak kellemetlenül érintette a legénységet. Mire megyünk a nevetése nélkül? (A NASA szerint az optimális legénység három férfi és egy nő). Így vészhelyzet tervet dolgoztunk ki, és ezzel gyakorlatoztunk tegnap: hogyan tudjuk átadni egymásnak a levegőt, ha egyikünk ventillátora elromlik. Megoldottuk, a legjobb idő 1 perc 15 másodperc volt.

Mielőtt felhúznánk a szkafandert, végigmegyünk mindenen, mert ha kilépünk a zsilipen, már nem tudjuk a szkafander belső zsebében felejtett tollat elővenni. EVA checklistünk azért nem olyan komplikált, mint az ISS-é...:
* ruhát felhúzni (cippzár hátul),
* csizmát felvenni (cipőfűző duplán vagy odacelluxozva),
* kesztyű (toll ráragasztva kupakjánál a kisujjra),
* sisak belseje bemosószerezve,
* rádió gomb ellenőrizve, rádió a hátuljához erősítve,
(bekötve, gumirögzítő megvan?),
* hátizsák ventillátora feltöltve? működik?,
* WC (biztos nem kell majd?),
* zsebek (mintagyűjtő zacskó, két oldalán celluxtépők,
tartalék toll, fényképező, film, GPS, elem),
* rajztábla (fotóméretarány),
* toll (fog?),
* térképek fóliázva,
* EVA napló,
* névtábla felragasztva?,
* sapka (ha lecsúszna, fejre ragasztva),
* víz. (Ha valaki megszomjazna a terepen, egyikünknél levő vizespalackra bárki rácsatlakozhat -- kis szívóka a sisakba építve --, és a levegőt is átcsatlakoztathatjuk a másikra, ha valakinek a ventillátora elromlik).
Néha még a tollat a számba akarom venni, ha a kesztyűben nem tudom fogni, de csak a sisakon koppan.

Amikor az izzadság kezd az ember szemébe csorogni a szkafanderben, már alig lát ki a pára miatt a sisakból, sajog a háta a szkafandertől és a zsebét húzzák a kőzetminták, akkor kezdi igazán érezni a terepmunka varázsát. Mert milyen jó ilyenkor belépni a zsilipbe, várni hogy felgyulladjon a piros lámpa és a HabCom a rádión közölje: beléphetünk. Lecsavarozzák a sisakról a levegőt adó csöveket, kipattintják a zárakat és az izzadságtól csurom vizesen visszük a mintákat lemosni, megyünk a gépek elé bevinni az adatokat, az új neveket, az EVA jegyzőkönyvét, és mellé egy finom meleg teát inni.

És a tudományos munka mellett mindenki újságíró is egyben. Dennis Creamer a „hivatalos” újságíró, aki a tudományos jelentéseken kívül „emberi nyelven” is leírja, hogy mi történt aznap. Ez is része az esti jelentéseknek, mert az MDRS megálmodói úgy gondolták, hogy a szakmai jelentések pontosak, de egy nap történéseit élményszerűen is össze kell foglalni. A projekt nemcsak nekünk, hanem az amerikaiknak is újdonság. A legénység szinte minden tagja küld haza, saját városába vagy országába valamilyen médiának cikkeket, riportokat, képeket, és természetesen az otthon maradottak is kíváncsiak, hogy mi történt. Így az este jó része a fényképek letöltésével, a képaláírások kiagyalásával, e-mailek küldésével telik - minden nap.

Így született ez az írás is. Üdvözlet a Marsról!

PS: az MDRS a következő szezonra már foglalt. Minden legénység más profilú. Az utánunk következő egy csak franciául beszélő legényég lesz, egy későbbi pedig nem Mars-bázist, hanem holdbázist fog szimulálni. De továbbra is várják a jelentkezőket - Magyarországról is.