Űrrepülőkkel a Marsra?!
(Rovat: Szárnyaló képzelet, Emberes Mars-utazás? - 2009.01.08 12:00.)

Filléres alapon a Marsra: egy bevallottan „őrült” ötlet, és ami mögötte van.

Eric Knight feltaláló, üzletember, az amerikai UP Aerospace vállalat társalapítója nemrég nyilvánosságra hozott egy olyan elképzelést, amellyel a kedélyeket szeretné felborzolni. A bevallott cél, hogy serkentse a szokványostól eltérő, kreatív gondolkodást az emberes Mars-utazással kapcsolatban. Lássuk csak, hogyan!

Az alább vázlatosan ismertetett, egyébként nem túl hosszú írásmű leginkább egy gondolatkísérlet – fejtette ki a szerző a Space.com-nak adott nyilatkozatában. Kimondottan azért készült, hogy hátha segít elindítani a Mars-utazásra vonatkozó tervek radikális átgondolását. A cím (Mars on a Shoestring) mindjárt kettős jelentésű. A shoestring angolul cipőfűzőt jelent, de a kifejezés utal az olcsóságra, a már meglevő eszközök felhasználására is. Elöljáróban fontos leszögezni, hogy a tervben egyirányú, csak odafelé vezető út szerepel, vagyis a küldetésre elvben vállalkozó űrhajósok egyszer és mindenkorra lemondanának a Földre való visszatérés lehetőségéről.

A Mars felé induló űreszköz valójában két kiöregedett űrrepülőgépből állna, amelyek rakterükben az űrhajósok életterét megnövelő modulokat szállítanának. A két shuttle össze lenne kötve (itt a cipőfűző-motívum). A felfújható folyosón át az űrhajósok menet közben közlekedni tudnának a két űrrepülő között. A Föld környezetének elhagyásához természetesen plusz hajtóművekre is szükség volna. Az egész koncepció sokban emlékeztet a Mars Direct tervre, amelyet Robert Zubrin, a Mars Society elnöke dolgozott ki korábban.

Az űrrepülőgépeket nem tervezték ilyen utazásokra, ezért felmerülnének a „klasszikus” problémák, például az űrhajósok étellel-itallal való ellátása, a sugárvédelem megoldatlansága, az üzemanyag-utánpótlás – pont azok, amelyek miatt a Mars-utazás nem tartozik a könnyen megvalósítható kirándulások kategóriájába... De ha mégis eljuthatna a Marsig ez a szerelvény, újabb kihívás volna a landolás. A szomszéd bolygó légköre ugyanis lényegesen ritkább, mint a Földé, amelyre az űrrepülőgépeket tervezték. A szerző ennek a gondnak az orvoslására hatalmas fékezőernyőket rakna az űrjárművekre, és tulajdonképpen ballisztikus ereszkedéssel oldaná meg a sima leszállást.

Az elképzelés nyilvánvalóan „több sebből vérzik”, ami a műszaki és gyakorlati megvalósíthatóságot illeti. Erre talán nem is érdemes több szót vesztegetni. Ami érdekes, hogy az ötletben két aktuális, az emberes űrkutatás iránt érdeklődő és elkötelezett közvéleményt foglalkoztató téma keveredik. Az egyik az űrrepülőgép-flotta 2010-re tervezett nyugdíjazása, amit – függetlenül a shuttle történetében bekövetkezett két katasztrófától – sokak számára nehéz megemészteni. A forgalomból kivont űrrepülőgépeknek a NASA által tervezett hasznosítása – vagyis mintegy múzeumi tárgyként, méltó helyen történő kiállításuk, amire tavaly év végén felhívást is kibocsátottak – nem tűnik túlságosan sokat ígérőnek.

A másik slágertéma az emberes Mars-utazás. Elterjedt a vélemény, hogy az űrkutatás korábbi története – különösen a kezdeti gyors fejlődés, a Holdra való eljutás – arra tenné hivatottá az emberiséget, hogy mielőbb követeket küldjön a Marsra. Kellemetlen szembesülni azzal a gondolattal, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint a ma aktív középkorúak életében ez már valószínűleg nem fog megtörténni! (Az amerikai űrhivatal 2015-re ígéri az új Orion űrhajó beüzemelését, 2020-ra a Hold újbóli felkeresését. A Mars eszerint még további évtizedes távlatban volna. Ráadásul késések mindig előfordulnak...)