15 éve startolt a Gamma Obszervatórium
(Rovat: Távoli világok kutatói, Űrcsillagászat Európában , Kis űreszközök nagy szerepe - 2005.07.11 01:32.)

A két évig működő szovjet Gamma Obszervatórium a nagyenergiájú asztrofizika területén végzett méréseket.

A földkörüli pályán keringő űrobszervatórium ötlete 1965-re nyúli vissza, műszereinek építése pedig 1972-ben meg is kezdődött. Az eredeti tervek szerint egy szovjet űrállomás-komplexumon kapott volna helyet, több tudományos műszerrel együtt, végül azonban ezt a programot törölték. A szovjet űrprogram átszervezései során 1978-ban ismét elfogadtak egy tervezetet, amelyben az szerepelt, hogy néhány havonta űrhajósok cserélnék ki a műholdban a filmkazettákat és karbantartanák a műszereket. Néhány évvel később azonban kiderült, hogy a műszer túl nehéz a Szojuz űrhajók számára, valamint az épülőfélben lévő Mir űrállomás teljesen leköti ezek kapacitását.

A cserélhető detektorokat ekkor alakították át elektronikus érzékelőkre, s a sorozatos csúszások után végül 35 évvel az eredeti ötlet felmerülése után állították pályára az űreszközt. A két évig működő obszervatórium a világűrből érkező nagyenergiájú sugárzásokat vizsgálta, az elektromágneses spektrum röntgen és gamma tartományában volt érzékeny. Egyik legfőbb célja volt, hogy egy korábbi, az 1975-ben működött gamma műhold, a COS-B által felfedezett nagyenergiájú források pozícióját néhány ívperc pontossággal meghatározza.

Fedélzetén három műszer kapott helyet. A szovjet-francia építésű Gamma-1 teleszkóp az 50 MeV - 6 GeV energiatartományban észlelt, a 100 MeV-os tartományban a szögfelbontása mintegy másfél fok volt. A Disk-M műszer valamivel alacsonyabb, 20 keV - 5 MeV energiatartományban észlelt, felbontása 25 ívperc volt. Nem sokkal a start után azonban meghibásodott. Harmadik műszere a szintén szovjet-francia készítésű Pulsar-X teleszkóp, amely műszereinek érzékenysége a 2-25 keV energiatartományt fedte le 30 ívperc körüli felbontóképességgel.

A tudományos eredményeket francia és lengyel közreműködéssel értékelték ki. A műszeregyüttes segítségével a Tejútrendszer központi vidékét, valamint néhány már ismert forrást tanulmányoztak, köztük a Vela pulzárt, a Hattyú csillagképben található kettős rendszereket (ezek egyik tagja kompakt objektum – neutroncsillag vagy fekete lyuk – így nagyenergiájú sugárzást bocsájtanak ki), valamint a Her-X-1 jelzésű gamma forrást. A napaktivitás erősödésekor a Napból érkező nagyenergiájú sugárzásokat is vizsgálták vele.