Nincs jég a Hold felszínén
(Rovat: Távoli világok kutatói - 2006.10.22 17:17.)

Egy ideje tartja magát a nézet, hogy a Hold déli pólusának vidékén, az állandóan árnyékos helyeken számottevő felszínközeli vízjégtartalékok lehetnek...

A legújabb kutatási eredmények szerint azonban ez igencsak valószínűtlen. Bár az új adatokat ezúttal nem űreszközök segítségével szerezték (mint ahogy az hazai rádióhírekben elhangzott - a szerk.), a hírnek mégis van űrkutatási vonatkozása. A könnyen hozzáférhető jég ugyanis megkönnyítené a majdani holdi emberes kutatóállomások vízzel való ellátását.

A holdfelszíni jég teóriáját tápláló eddigi mérések közül megemlítendő, hogy 1992-es radarmérések szerint a legbelső bolygó, a Merkúr felszínén is lehet jég, a poláris vidékek mély krátereiben. A Hold körül keringő amerikai Clementine szonda 1996-os rádiómérései, valamint a Lunar Prospectornak a holdi pólusok feletti hidrogénre utaló adatai mind biztatónak tűntek. Csakhogy a megnövekedett hidrogénszintet más folyamat is előidézheti...

A 19 km átmérőjő Shackleton-kráter (A) és az 51 km-es Shoemaker-kráter (B). Ez utóbbinál csapódott a felszínbe a Lunar Prospector szonda, 1999-ben. A Hold déli pólusának pontos helye a Shackleton-kráter peremének bal oldalán található. (Kép: D. Campbell/Cornell, B. Campbell, L. Carter/Smithsonian)

Amerikai kutatók most minden eddiginél pontosabb radarméréseket végeztek, 13 cm-es rádióhullámhosszon. A radarimpulzusokat a Puerto Ricó-i Arecibo rádióteleszkóppal indították a Hold felé, a visszavert jeleket a Nyugat-Virginiában (USA) levő Green Bank rádiótávcsővel vették. A déli holdi pólus környékéről készült radarképek felbontása 20 m.

A 305 m átmérőjű, karsztmélyedésben elhelyezett óriási rádiótávcső Arecibóban (Puerto Rico) (National Astronomy and Ionosphere Center)

A Green Bank-i 100 × 110 m-es Robert C. Byrd rádiótávcső, a világ legnagyobb, teljesen mozgatható tányérú rádiócsillagászati antennája (National Radio Astronomy Observatory)

Korábbi, alacsonyabb felbontású radarmérésekkel helyenként a rádióhullámoknak a szokásosnál erősebb körkörös polarizációját észlelték. Ezt akkor a vízjég hatásának tulajdonították. A mostani adatok megerősítették a polarizációs eredményeket, de kiderült, hogy a polarizált sugárzás olyan, napsütötte, akár 100°C-ot meghaladó hőmérsékletű helyekről is érkezik, ahol teljesen kizárt, hogy a jég fennmaradhat. (A polarizáciért az új elképzelések szerint a fiatal becsapódási kráterek körül található sziklák a felelősek.)

Ha egyáltalán van számottevő jég a Holdon, az csak mélyebben fordulhat elő, ahol a hőmérséklet sosem haladja meg a -173°C-ot. Nem zárható ki persze, hogy itt-ott előfordulhat némi jég a kráterek mélyén, de ez a távolinak tűnő eshetőség semmiképpen sem indokolja, hogy komolyan foglalkozzanak a Hold déli pólusánál landoló űrszondák tervezésével.