Elektromos Hold
(Rovat: Távoli világok kutatói - 2008.02.15 06:51.)

A holdpor elektrosztatikus feltöltődése akár „rövidre zárhatja” a következő évtized második felére tervezett holdi expedíciókat.

Ugyanaz a magnetoszféra, amely megvédi a Földet a kívülről érkező sugárzástól, a Holdon dolgozó űrhajósokra adott esetben veszélyt is hozhat. Egy tavalyi brit tanulmány szerint a Hold felszínébe csapódó elektronok olyan mértékű elektrosztatikus feltültődést okozhatnak, ami a kisülések révén már kárt tehet az érzékeny elektronikus berendezésekben, és még „levakarhatatlanabbá” teszi az agresszív, igen finom holdport.

Tervezett holdbázis, élőterében űrhajósokkal. (Fantáziakép: NASA)

A Hold az idő túlnyomó részét jóval a Föld sugárzási övezetein kívül tölti, de pályánként egyszer áthalad a magnetoszféra hosszan elnyúló, a Nappal ellentétes irányba mutató csóváján. Ilyenkor az ott felgyülemlett elektromosan töltött részecskék becsapódnak az égitest felszínébe, amint ezt a NASA Lunar Prospector szondájának 1998-as mérései is igazolták. Az elektrosztatikus feltültődés problémája a jövőbe sokkal nagyobb lehet, mint amilyen az Apollo program űrhajósainak esetén volt. A Hold pályasíkjának periodikus változása miatt a hatás erőssége 18 éves időközönként változik. A legnagyobb feltöltődés abban az időszakban lép fel, amikor a Hold pályája épp keresztülhalad egy viszonylag vékony plazmarétegen, s nem kicsit alatta vagy felette húzódik. A változás nagysága a cikluson belül két-háromszoros. A hatás pedig épp 2020 körül – a NASA tervbe vett holdi visszatérésének környékén, nem sokkal a 2016-2018-ra várható maximum után – jelentős lesz.

A Hold által havonta egyszer a plazmarétegben töltött időtartam, órákban kifejezve. A vízszintes tengely az időt mutatja években. (Kép: M. Hapgood)

Az elektroszatikus feltöltődés okozta gondok jellegéről és azok mértékéről különböző szakemberek eltérően vélekednek, de abban egyetértés mutatkozik, hogy a kérdés behatóbb vizsgálatokat érdemel. Ha szükséges, fel kell készülni a hatások kivédésére.