Jelentés az űrcsillagászat fellegvárából
(Rovat: Távoli világok kutatói - 2009.11.10 08:30.)

Szulágyi Judit csillagászhallgató élménybeszámolója a Space Telescope Science Institute-ban végzett munkájáról.

A fizika BSc diplomám megszerzése után lehetőséget kaptam egy 9 hónapos szakmai gyakorlatra, a baltimore-i Space Telescope Science Institute-ban (STScI), ahol elsősorban a Hubble-űrtávcső üzemeltetésével foglalkoznak, és a majdani James Webb-űrtávcső küldetését készítik elő. ELTÉ-s csillagászhallgatóként ez egy remek lehetőségnek bizonyul, többek között amiatt, hogy bepillantást nyerhetek a fenti két távcső munkálataiba. Mégis furcsamód, ebben az intézetben én idegennek számítok – s nem csupán az állampolgárságomat tekintve, hanem amiatt is, mivel az itt végzett munkámnak nincs semmi köze a Hubble-űrtávcsőhöz, sőt, jelenleg a Spitzer infravörös űrtávcsővel lemért spektrumokkal dolgozom. Témavezetőm, Ábrahám Péter (MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézete, MTA CSKI) küldött ki ide két kollégájához, Ilaria Pascuccihoz és Apai Dánielhez, akik a Hubble-höz kapcsolódó feladataik mellett 50%-ban a saját kutatásaikat is végezhetik. Én elsősorban Ilariával dolgozom, egy, a csillagok körüli korongokhoz kapcsolódó munkán. A fiatal csillagok körüli korongokból alakulnak ki később a bolygók, ezért is nagyon fontos és érdekes ezek tanulmányozása.

Az alapszak elvégzése alatt 3 évig a MTA CSKI-ban dolgoztam, ami meglehetősen „családias” környezetnek számít a hatalmas STScI-hez képest. Az amerikai intézetben több mint háromszázan dolgoznak, sosem láttam még ennyi csillagászt egy helyen! A nagy létszámnak köszönhetően rengeteg program van, napi négy-öt szeminárium különböző témákban, így mindenkinek lehetősége van kiszemezgetni az őt érdeklő előadásokat. Nem ritkák az olyan jeles vendégek sem, mint az űrhajósok, vagy a csillagász szakma leghíresebb képviselői.

Az STScI több szempontból is rendkívül sokrétű. A csillagászokon kívül akadnak itt a művészektől elkezdve a mérnökökig mindenféle szakma képviselői. Természetesen, ahogy egy nagy kutatóintézetben ez már csak lenni szokott, sok náció is képviselteti magát: koreaiak, indiaiak, ausztrálok, olaszok, mexikóiak, és még hosszan lehetne sorolni a listát. Mi, Apai Danival ketten vagyunk itt magyarok, viszont az utca túlfelén, a Johns Hopkins Egyetem fizika tanszékcsoportján még öt magyart ismerek. Néha meg is szoktuk kapni egyes kollégáktól viccesen, hogy milyen „magyar invázió” van, hisz az országunk méretéhez viszonyítva meglehetősen sok magyar fizikus/csillagász dolgozik itt. Ráadásul nyaranta még meg is szokott nőni a magyar létszám, köszönhetően a magyar nyári diákoknak, akikből mindig akad egy-kettő az STScI külföldiek felé is nyitott nyári szakmai gyakorlati programjában. A sokszínű társaságban a többi külföldi diákkal szoktuk egymást tanítani a saját nyelvünk alapjaira. S ahogy ők már tudnak magyarul köszönni, úgy már én is tudok koreaiul káromkodni, olaszul érdeklődni a másik hogyléte felől, és ez még csak a kezdet!

Szeptember eleji megérkezésem után egy igazán érdekes időszakba csöppentem az intézet életében. A Hubble nemrégiben kapott új műszereket, melyeknek a tesztelése akkortájt folyt. Az első képeket bemutató konferencia éppen az odaérkezésemet követő napon volt, így ennél jobb időben nem is érkezhettem volna. A csodaszép, rendkívül színes planetáris ködöket, galaxisokat, és mélyég- felvételeket egy hatalmas kivetítőn néztük a nagyelőadóban, amely a jeles alkalom miatt zsúfolásig megtelt. (Az Űrvilág is hírt adott az új felvételekről – ld. lent). A kivetítőn a konferencia főtermét is láttuk a NASA Goddard Space Flight Centerben (ők végzik a Hubble irányítását, míg a mi intézetünkben a Hubble tudományos feladataival foglalkoznak), ahol különböző VIP vendégek ültek, és tartottak beszédeket (űrhajósok, intézet-igazgatók, a Hubble-küldetés fő emberei, politikusok). Az STScI-ben majdnem mindenki dolgozik a Hubble-űrtávcső üzemeltetésén (kivéve azt a néhány posztdoktori ösztöndíjast, és külföldi diákot, mint amilyen én is vagyok), így mindenki nagyon büszke volt a lenyűgöző képek láttán. Azóta azokból a felvételekből két hatalmas poszter is helyett kapott a bejáratnál, lenyűgözve minden betérőt.

Én még 2010 június közepéig dolgozom Amerikában, majd szeptembertől kezdem el az ELTE csillagász mesterképzését, és folytatom a kutatást az MTA CSKI-ban Ábrahám Péter csoportjában. Nagyon hálás vagyok mindhárom témavezetőmnek – Ilaria Pascuccinak, Apai Dánielnek, és Ábrahám Péternek – ezért a remek lehetőségért!