A Tejútrendszer örvénylő szíve
(Rovat: Távoli világok kutatói, A hét képe - 2009.11.13 13:13.)

A Csillagászat Nemzetközi Évének jegyében a NASA eddig sohasem látott képeket tett közzé Tejútrendszerünk örvénylő szívéről. A képek planetáriumokba, múzeumokba, könyvárakba és iskolákba jutnak el Amerika-szerte.

Felül egy Spitzer-kép tekinthető meg, középen egy Hubble-kép, alul pedig egy Chandra-felvétel, melyek számos különleges objektumot tárnak fel a kíváncsi szemeknek a Tejútrendszer szívének mélyéről. (Kép: NASA, ESA, SSC, CXC, STScI)

E három kép felhasználásával egy hatalmas (6 láb × 3 láb, közel 2 m × 1 m méretű) montázskép készült. A három kép: egy közeli infravörös felvétel a Hubble-űrtávcsőtől, egy infravörös kép a Spitzer-űrteleszkóptól, és egy röntgenfelvétel, amely a Chandra-röntgenteleszkóppal készült. A mozaikkép az egyike legrészletgazdagabb felvétel, mely Tejútrendszerünk örvénylő szívét mutatja be.

A lenyűgöző felvétel bemutatja a csillagfejlődés látványosságait, a csillagszületési régióktól a fiatal, forró csillagokig, a hideg, öreg csillagokon át egészen a „forrongó” csillagmaradványokig, az úgynevezett fekete lyukakig. Mindennek hátterében (jobbra) galaxisunk központi fekete lyukának környéke. A zsúfolt, barátságtalan központi vidéken a fekete lyuk az uralkodó objektum, a Napunkénál hozzávetőlegesen 4 milliószor nagyobb tömegével. Az egész régiót áthatja egy kék diffúz röntgenköd, mely a fekete lyukból származó kifújások, nagytömegű csillagok szele és csillagrobbanások által millió kelvinesre fűtött gáztól származik. Az infravörös tartományban több mint száz csillag látható ragyogó porfelhőkben, melyekben olyan komplex struktúrák is felismerhetők, mint kompakt globulák, hosszú filamentek, és olyan ujjszerű „teremtés oszlopai”, ahol újszülött csillagok épp most kezdenek kitörni sötét, poros „selyemgubójukból”.

A képek kombinálásával előállított színes portré a Tejútrendszer szívének aktivitását tárja a kíváncsi szemek elé. Sárga szín jelöli a Hubble megfigyeléseit, piros a Spitzer méréseit, ibolyakék pedig a Chandra megfigyeléseket. A bal oldali nagy kék folt egy kettős rendszertől származik, mely vagy egy neutroncsillagot, vagy egy fekete lyukat tartalmaz. (Kép: NASA, ESA, SSC, CXC, STScI)