A fogyókúrázó Sagittarius A*
(Rovat: Távoli világok kutatói, A hét képe - 2010.01.10 19:00.)

A kutatók előtt régóta ismert tény, hogy a Tejútrendszerünk központi vidékén megbújó nagytömegű fekete lyuk fokozatosan anyagot nyel el. Most viszont úgy tűnik, hogy eddig jelentősen túlbecsülték a behulló anyagmennyiségét.

A Sagittarius A* (vagy röviden Sgr A*) által elnyelt anyagot a helyi nagytömegű csillagok szolgáltatják, melyek elég nagy távolságra helyezkednek el az éhes fekete lyuktól, ahol annak gravitációs hatása már gyengébben érvényesül. Emiatt viszont a fekete lyuk sokkal nehezebben tudja a nagy sebességű csillagszelet befogni és elnyelni.

Eddig a kutatók úgy becsülték, hogy a csillagszél egy százalékát nyeli el a fekete lyuk, de a legújabb modell szerint, mely a Chandra-röntgenteleszkóp által végzett felmérésen alapszik, mindössze az egy százalék egy százalékát kebelezi be a fekete lyuk.

A 15 ívperc méretű felvétel a Sgr A* és környezete képét mutatja. (Kép: NASA / CXC / MIT / F.K. Baganoff et al.)

Az új modell számításba veszi az energia áramlását a fekete lyuk eseményhorizontjához – ahhoz a határhoz, ahonnan már a fény sem tud elszökni – közel eső belső terület és egy külsőbb terület között, mely néhány milliószor nagyobb, mint a belső, és fiatal csillagokat tartalmaz. A forró belső tartományban a részecskék közötti ütközéssel energia szabadul fel, mely átadódik a hidegebb régióban lévő részecskéknek, mely által nyomás jön létre, ami gátolja a külső tartományban lévő gázt abban, hogy közel kerüljön a fekete lyukhoz.

Úgy tűnik, hogy a modell helyesen képes értelmezni az Sgr A* körül röntgentartományban és más hullámhosszakon is detektált kiterjedt forró gáz alakját. A Chandra-röntgenteleszkóp új mélyég-felvételén látható nyúlványok, melyek a forró gáztól származnak, 12 fényév kiterjedésűek a fekete lyuk mindkét oldalán, és egyértelmű bizonyítékai erőteljes kitöréseknek, melyek az elmúlt pár tízezer évben következtek be. Rejtélyes röntgenszálak is megfigyelhetőek a felvételen, melyek az elképzelések szerint ott keletkeznek, ahol a hatalmas mágneses terek kölcsönhatnak a gyorsan forgó neutroncsillagok által gyorsított elektronok áramával.