Kozmikus karambol vagy nem?
(Rovat: Távoli világok kutatói, Amerika és az űrcsillagászat , A hét képe - 2012.11.06 07:15.)

Az NGC 3314A és B jelű galaxisok képe a mi földi nézőpontunkból épp átfedi egymást.

Mindez azt a benyomást kelti, mintha a két galaxis éppen összeütközne egymással. A helyzet azonban nem olyan „komoly”, mint ahogy azt a Hubble-űrtávcső alábbi, igen részletes felvétele alapján elsőre gondolhatnánk.

Az egy irányban látszó NGC 3314A és B galaxisok a Hubble-űrtávcső ACS (Advanced Camera for Surveys) műszerével kék és vörös színben készített felvételeiből összeállított képen. (Kép: NASA / ESA / STScI / Univ. Alabama)

A két galaxis – a szinte pontosan „felülről”, a forgástengelye irányából látszó NGC 3314A és a mögötte levő, inkább az „élét” felénk mutató NGC 3314B – a térben valójában egymástól több tízmillió fényévnyi távolságban vannak egymástól (nagyjából tízszer akkora távolságra, mint a mi Tejútrendszerünk az Androméda-galaxistól). Közelségük oka, hogy pontosan ugyanabban az irányban látszanak az égbolton. Hogy nem aktívan kölcsönható galaxisokról van szó, azt elárulja viszonylag szabályos megjelenésük. Ha a nagy közelség, a galaxisütközés miatt fellépő tömegvonzás elég erős lenne, az megnyilvánulna az eltorzult alakjukban, valamint a folyamat által generált erős csillagkeletkezés jeleiben.

A két galaxis véletlen egymásra vetülése ugyanakkor nem csak puszta érdekesség. Az általunk megfigyelhető tulajdonságaikat nagyban meghatározza relatív helyzetük. Az NGC 3314B porsávjai például kevésbé markánsnak tűnnek, mint az előtérben levő társáéi. Nem mintha kevesebb csillagközi por volna benne, de sötétségüket kompenzálja az NGC 3314A hozzánk közelebbi csillagainak fénye. A felülről látszó spirálgalaxis sötét porához viszont jó kontrasztul szolgál a fényes háttérgalaxis. Az ilyen iránybeli egybeesés alkalmat adhat a csillagászoknak, hogy megpróbálják a gravitációs mikrolencsézés jeleit detektálni. Ilyenkor egy az előtérben áthaladó csillag rövid időre jelentősen felerősítheti egy háttérobjektum fényét. Minél több csillag van az előtérben, annál nagyobb a valószínűsége a lencsézésnek.

A galaxisok tőlünk mért távolsága kb. 140 millió fényév, és a déli égbolton, a Hydra (Északi Vízikígyó) csillagkép irányában figyelhetők meg.