A harmadik legközelebbi csillagrendszer
(Rovat: Távoli világok kutatói, Amerika és az űrcsillagászat - 2013.03.12 07:15.)

A halvány barnatörpe-párt a WISE infravörös égtérképező műhold felvételei segítségével találták meg.

A WISE J104915.57-531906 jelű objektumról korábbi mérések összegyűjtése után kiderült, hogy mindössze 6,5 fényév távolságban van a Naptól. Ezzel közel egy évszázada ez a legközelebbi galaktikus objektum, amelyet felfedeztek. Pontosabban kettő, hiszen a csillagrendszer két, gravitációsan kötött barna törpéből áll – olyan, a csillagok és az óriásbolygók közötti átmenetet jelentő égitestekből, amelyekben még a hidrogén csillagokra jellemző fúziós energiatermelése sem tudott beindulni. Ennélfogva az égitestek meglehetősen hidegek és halványak. A NASA 2011-ig működött WISE (Wide-field Infrared Survey Explorer) űrtávcsöve többek között épp az ilyen barna törpék feltérképezésére készült, az infravörös tartományban volt érzékeny.

A kép közepén a WISE J104915.57-531906, az infravörös égtérképező műhold műszereivel még egynek látszódva, felbontatlanul. Jobbra fent a kis kép földi óriásteleszkóppal (déli Gemini távcső, Chile) készült, megmutatva a kettős rendszert. (Kép: NASA / JPL / Gemini Observatory / AURA / NSF)

A WISE J104915.57-531906 valójában a Naptól mérve a harmadik legközelebbi csillagrendszer. A csúcstartó az α Centauri (valójában maga is egy kettős, tőlünk 4,4 fényévre) és távoli kísérője, a Proxima Centauri (4,2 fényév). Az előbbiről 1839-ben derítették ki, hogy a Nap csillagszomszédja, az utóbbit 1917-ben azonosították. A jelenlegi ismert második helyezett Barnard-csillag 6 fényéves távolságát 1916-ban mérték meg.

A rajz a Nap környezetében levő legközelebbi csillagok távolságát illusztrálja (a csillagkorongok természetesen nem méretarányosak). Összehasonlításul feltüntették a Naprendszer külső részéhez tartozó Oort-felhő méretét is. (Kép: Janella Williams, Penn State University)

A felfedezést segítette az objektum jelentős elmozdulása a WISE 13 hónapos mérési periódusa alatt. Ezután a mozgását időben visszafelé extrapolálva, sikerült megtalálni a nyomát korábbi égboltfelmérések adatbázisaiban is, egészen 1978-ig visszamenően. A pozíciómérések lehetőséget adtak a parallaxis meghatározására. Ez a csillag helyzetének látszólagos éves elmozdulása a Föld Nap körüli keringése következtében. Minél nagyobb a parallaxisa, annál közelebb van hozzánk az adott csillag.