A Hubble „jól van”
(Rovat: Távoli világok kutatói, Amerika és az űrcsillagászat - 2013.06.03 07:15.)

Négy évvel az utolsó javítás után a legendás űrteleszkóp rendben, komolyabb hibák nélkül teszi a dolgát.

A 2009-es nagyjavításkor a cél az volt, hogy az űrteleszkóp még legalább öt éven át működőképes maradjon. Ebből mostanra már négy eltelt, méghozzá lényeges működési fennakadások nélkül. Ez olyan bizalommal tölti el az irányítókat, hogy most azt mondják: a Hubble akár az évtized végéig a csillagászok szolgálatában maradhat. Az 1990-ben pályára állított űrtávcső tehát akár 30 évvel a start után is aktív lehet, bár minderre garancia természetesen nincs. A remélt hosszú élettartam azért is érdekes, mert akkorra már várhatóan elkészül és működésbe áll a következő nagy űrcsillagászati eszköz, a James Webb-űrtávcső (JWST). Így lehetővé válna, hogy egy ideig a Hubble és a 2018-ban indítandó JWST közös megfigyelési programokat folytasson.

A Hubble-űrtávcsőnél 2009 májusában jártak legutóbb (és egyben legutoljára) űrhajósok, az Atlantis űrrepülőgéppel (STS-125). Ez a felvétel röviddel a Hubble akkori elengedése után készült. (Kép: NASA)

Az űreszköz Föld körül töltendő évei mindenesetre mag vannak számlálva. A pályamagasság folyamatos csökkenése miatt a Hubble a jelenlegi számítások szerint 2030 és 2040 között valamikor belép majd a sűrű légkörbe. A pontos időpontot majd a napaktivitás és a fékeződést okozó felsőlégkör kiterjedése határozza meg.

Az űrtávcső továbbra is rendkívül népszerű a csillagászok körében, nehéz rajta megfigyelési időhöz jutni. A túljelentkezés jellemzően 5-6-szoros. Az elmúlt négy sikeres évben mindössze néhány kisebb meghibásodás akadályozta a folyamatos munkát. Az idő előrehaladtával a detektorok teljesítménye is romlik, érzékenységük csökken, de ez eddig még nem okozott megoldhatatlan problémát. A most 23 éves űreszköz tudományos műszerei és kiszolgáló fedélzeti egységei egyaránt kitűnő teljesítményt nyújtanak. Bár számos alkatrészt kicseréltek az öt űrrepülőgépes javítás (1993, 1997, 1999, 2003 és 2009) során, egy sor berendezés a fedélzeten még az eredeti.

Három működő giroszkópra van szükség az űrtávcső térbeli irányításának stabilan tartásához. Másik három jelenleg tartalékként szolgál. Közülük csak az egyiken tapasztalták az öregedés jeleit, de egyelőre szoftveres megoldással ezt is kezelni tudják (ezeket az eszközöket négy éve vitték fel az űrhajósok). Ráadásul a régebben, még az 1999-es nagyjavítás előtt fellépő komoly problémák miatt annak idején már kidolgozták azt az eljárást, ami végszükség esetén egy pörgettyűvel is fenn tudja tartani a Hubble működését. A hat új, ugyancsak 2009-ben felkerült akkumulátor tökéletes formában van, ahogy a három csillagérzékelő is. Ez utóbbiak közül az egyik, még az eredeti felszereltségből, már rendetlenkedik, ezért igyekeznek ritkábban használni. A számítógép-processzorok időnként „lefagynak”, nagyenergiájú töltött kozmikus részecskék becsapódása zavart okozhat az áramkörökben. Ilyenkor a rendszer újraindítása segít. Ez alkalmanként néhány órás leállást okoz a tudományos megfigyelésekben.

A tudományos berendezések közül a NICMOS (Near Infrared Camera and Multi-Object Spectrometer) közeli infravörös kamera hűtése ment tönkre. A mérnökök szerint a rendszer helyreállítható lenne, de végül a Hubble-t használó tudományos közösség javaslatára ezt nem erőltették. Az új, infravörösben is érzékeny WFC-3 (Wide Field Camera-3) segítségével a legtöbb tudományos célt meg tudják valósítani, amihez a NICMOS kellett volna. Az ACS (Advanced Camera for Surveys), az STIS (Space Telescope Imaging Spectrograph), a COS (Cosmic Origins Spectrograph) és a WFC-3 berendezések rendben üzemelnek.

A Lófej-köd az Orion csillagkép irányában, a 2009-es nagyjavítás alkalmával telepített WFC-3 infravörös képén. A képet a Hubble pályára állításának 23. évfordulója alkalmából, idén április 19-én tették közzé. (Kép: NASA / ESA / Hubble Heritage Team (AURA/STScI))

A Hubble-űrtávcső minden bizonnyal az emberiség egyik leghatékonyabb tudományos kutatóeszköze, és nem csak a csillagászatot beleértve. A statisztikák szerint eddig mintegy 11 és félezer szakmai publikáció született eredményeinek felhasználásával, amelyekre közel félmillió hivatkozás érkezett. Egy másik érdekes mérőszám: átlagosan 10 naponta (!) születik egy új doktori disszertáció, amely az űrteleszkóp mérési adatain is alapul.