A Nap „farka”
(Rovat: Távoli világok kutatói, Amerika és az űrcsillagászat - 2013.07.16 07:15.)

A helioszféra határvidékéről érkező semleges hidrogénatomok eloszlását mérő amerikai IBEX műhold adataiból úgy tűnik, hogy a Nap csóvát húz maga után, ahogy mozog a csillagközi térben.

Az IBEX (Interstellar Boundary Explorer) 2008-ban indult, mostanra már túlteljesítette várható élettartamát. Eddig is számos meglepetéssel szolgált a Nap befolyási övezetének határvidékét kutatók számára. Hangzatos neve ellenére nem a helyszínen tanulmányozza a helioszféra és a csillagközi anyag határát – az túlságosan távol van tőlünk –, hanem „csak” műholdként, elnyúlt Föld körüli pályán keringve. Mérési módszere, hogy nagyenergiájú, semleges hidrogénatomokat detektál. A napszéllel nagy sebességre gyorsított, pozitív töltésű protonok hagyják el csillagunk környezetét. Ahogy a csillagközi térség határára érnek, elektronokat tudnak leszakítani az ottani lassú hidrogénatomokról. Innentől – immár elektromosan semleges állapotban – mozgásukat már nem befolyásolja a mágneses tér. A tér minden irányába továbbhaladnak, egy részük visszatérhet a Naprendszer belseje felé. Épp ezekre figyel az IBEX.

(Videó: NASA GSFC)

Az IBEX adataival dolgozó űrfizikusok legutóbb valami meglepőt találtak, amire ugyanakkor mindenki számított. Most azonban be is bizonyosodott, hogy a Nap egy csóvát húz maga után. (Ilyesmit más, távolabbi csillagok esetén is sikerült már megfigyelni, de ugyanezt a Naprendszer esetén „belülről nézve” sokkal nehezebb.) Az eredmény az IBEX első három éve alatt gyűjtött mérések elemzésével adódott. Abban az égi irányban, ahonnan a Nap jön a csillagközi térben, a helioszféra határa elnyúlik. Hogy pontosan milyen hosszan, az még kérdéses, de a végén folyamatos az átmenet a csillagközi anyagba. A nagyenergiájú semleges hidrogénatomok eloszlásából a csóva szerkezetére nézve is le tudtak szűrni némi információt. Eszerint a keresztmetszete hasonlatos egy négylevelű lóherére. Alul és felül egy-egy nyalábban gyors, másik kettőben lassabb mozgású részecskék találhatók. Ez összevág azzal, hogy a Nap poláris vidékeit gyorsabban, az egyenlítőit lassabban hagyja el a napszél. A Nap „farkának” alakjára torzító és elforgató hatással van a galaktikus mágneses tér. Az új felfedezést az Astrophysical Journal című folyóiratban publikálták.