25 év – 25 kép (1. rész)
(Rovat: Távoli világok kutatói, Amerika és az űrcsillagászat , Űrcsillagászat Európában - 2015.04.13 07:15.)

A NASA negyed évszázada állította pályára a Hubble-űrtávcsövet (HST). Ötrészes sorozatunkban 25 látványos képpel emlékezünk a csillagászat történetében mérföldkövet jelentő műszerre.

Amikor az Űrvilág hírportál megszületett, addigra a HST eddigi életének a fele már eltelt. Azóta azonban rendszeresen számot adtunk a műszer néha hányatott sorsának alakulásáról, több születésnapjáról is megemlékeztünk (lásd kapcsolódó cikkeinket). Emellett se szeri, se száma azon cikkeinknek, amelyekben a HST egy-egy érdekesebb felfedezéséről számoltunk be. A mostani, negyedszázados évfordulóra ötrészes képsorozatot állítottunk össze – válogatásunk szubjektív, de a képeket megpróbáltuk nagyobb témakörökbe csoportosítani.

A Hubble-űrtávcsövet 1990. április 25-én helyezték ki a Föld körüli pályára az előző nap indított Discovery űrrepülőgép rakodóteréből. A távcső május 20-án kezdett működni, de egy tervezési/gyártási hiba miatt csak erősen korlátozott teljesítőképességgel. A hibát 1993-ban kijavították, azóta érdekesebbnél érdekesebb eredményekkel látja el a szakembereket, nem mellesleg pedig szebbnél szebb képekkel kápráztatja el a laikusokat, sokat téve ezzel a csillagászat és az űrtevékenység népszerűsítéséért. Ezekből a látványos képekből válogattunk most huszonötöt a 25. évforduló tiszteletére, amelyeket ötrészes sorozatunkban mutatunk be olvasóinknak. Talán mondani sem kell, hogy a teljesség igénye és legcsekélyebb reménye nélkül...

Sorozatunk első részében a legközelebbi és a legtávolabbi célpontokról (és egy köztes területről) készített képekből mutatunk be egy csokorra valót. A Naprendszer égitestjei egyáltalán nem tartoztak a HST kiemelt célpontjai közé, ám ezen a területen is születtek fontos eredmények, és nem lenne teljes az összeállításunk, ha ezekből nem mutatnánk be néhányat. A bolygók kutatására küldött űrszondák eredményeinek köszönhetően a HST-nél ez a terület fokozatosan háttérbe szorult. Ugyanakkor a legtávolabbi célpontot a különböző mélyvizsgálatok (alap, ultra-, extrém-) jelentették. Ezek szolgálták leginkább a HST alapfeladatát, és ezek vezettek el a legfontosabb kozmológiai eredményekhez. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a bolygókról az űrszondák sokkal látványosabb képeket készítenek, és a mélyvizsgálat is sokkal kevésbé látványos, mint amilyen fontos. Annyit azonban ígérhetünk, hogy sorozatunk következő részeiben sokkal látványosabb képeket mutatunk be.

A Mars 26 hónaponként bekövetkező oppozícióiról (szembenállásairól) készített sorozatfelvételt a HST. A képeken kivehetők a vörös bolygó legnagyobb kiterjedésű felszíni alakzatai, és az azonos léptékben egymás mellé másolt képek jól érzékeltetik a bolygó látszó átmérőjének a Mars elnyúlt pályája következtében fellépő változását. A 2003. évi ún. nagy oppozíció idején a Mars mindössze 56 millió km-re volt a Földtől. (Kép: NASA / ESA / Z. Levay / STScI)

2011 júliusában a Neptunusz az égboltnak ugyanazon a részén tartózkodott, mint 1846-ban történt felfedezésekor – a közben eltelt 165 év alatt a bolygó mindössze egyetlen egyszer kerülte meg a Napot. Ebből az alkalomból készítették a HST-vel ezeket a képeket a 4,5 milliárd km-re (30 csillagászati egység) lévő gázóriásról. A Neptunuszról csak 1989-ben készültek közeli felvételek, amikor a Voyager–2 szonda elrepült mellette. (Kép: NASA / ESA / The Hubble Heritage Team / STScI / AURA)

A kicsit elhamarkodottan az „évszázad üstökösének” kikiáltott ISON üstököst 2013. május 8-án fényképezték le a HST-vel, amikor az égitest még csaknem 650 millió km-re járt a Naptól, a Mars és a Jupiter pályája között, és 77 ezer km/óra sebességgel közeledett a Naprendszer belseje felé. (Kép: NASA / ESA / The Hubble Heritage Team / STScI / AURA)

A HST-vel még 1994-ben sikerült a Tejútrendszer Nyilas csillagképben látszó középpontja környékén látszó csillagmező egy részét lefényképezni. A Tejútrendszer középpontja tőlünk 25 ezer fényévre található, a képen látható terület átmérője 1,8 ívperc, ami abban a távolságban 13,3 fényévnek felel meg. A Tejútrendszer középső dudorját alkotó csillagok többségét a csillagközi por eltakarja, a pormentes területeken azonban lenyűgöző látványt nyújt az összezsúfolódott csillagok sokasága. (Kép: The Hubble Heritage Team / AURA / STScI / NASA)

A Hubble mélyűri vizsgálatának eredményeként született ez a felvétel, amelyen az előző képpel ellentétben nem csillagok, hanem galaxisok látszanak. A képet a Kemence (Fornax) csillagkép kicsiny égterületről több mint egy évtized alatt készített, hosszú expozíciós idejű felvételek egyesítésével állították elő. Az alig 3 ívperc átmérőjű terület a teljes égbolt felületének 30 milliomod része, a képen mintegy 5500 galaxis látható. Egyesek közülük tízmilliárd fényévnél is messzebb vannak. (Kép: NASA / ESA / G. Illingworth, D. Magee, P. Oesch / University of California, Santa Cruz / R. Bouwens / Leiden University / the HUDF09 Team)