A Hubble-űrtávcső évfordulója
(Rovat: Távoli világok kutatói, Amerika és az űrcsillagászat , Űrcsillagászat Európában - 2015.07.04 08:15.)

Az ENSZ-ben is megemlékeztek a Hubble-űrtávcső indításának 25. évfordulójáról. Az előadásból három infografikát mutatunk be.

Az ENSZ Világűrbizottság (COPUOS) minden év júniusában Bécsben tartja nyolcnapos ülését. Mint mindig, számos résztvevő ország idén is úgynevezett technikai előadásban számol be űrtevékenysége legújabb eredményeiről. A Bizottság idén júniusi ülésén a HST egyik vezető kutatója méltatta a negyedszázados műszer eredményeit.

A Hubble-űrtávcső észlelései a Naprendszertől a Világegyetem tágulásáig a csillagászat lényegében minden területét érintik.

Hangsúlyozta a HST felvételeinek esztétikai értékét. Tudományos értékük mellett a képek lenyűgözőek, emiatt a HST szerte a világon nagy népszerűségnek örvend, a távcsövet a laikusok is ismerik és kedvelik. A közvélemény figyelmének felkeltéséhez a HST-hez indított űrrepülőgépes küldetések is hozzájárultak – a földi távcsövek rendszeres karbantartása aligha kerülhetne az újságok címoldalára.

A HST történetét meghatározó űrrepülőgépes küldetéseket foglalja össze az előadásban bemutatott infografika, amelyen a pályára állítást és az öt javítást végző küldetés legfontosabb adatai láthatók. A legfontosabb az első, 1993-as küldetés volt, hiszen akkor építették be a távcsőbe a COSTAR nevű korrekciós optikát, amellyel sikeresen egyenlítették ki a főtükör optikai hibáját. A táblázat felsorolja, mikor mit javítottak, cseréltek a távcsövön. Nem véletlen, hogy az utolsó lista jóval hosszabbra nyúlt a többinél. Akkor már pontosan tudták, hogy az űrrepülőgépeket kivonják a forgalomból, nem lesz lehetőség több helyszíni javításra. Ezért búcsúzóul amit csak lehetett, kicseréltek, hogy az immár örökre magára hagyott műszer a lehető legtovább működjék. (Érdemes emlékeztetni arra, hogy az űrtávcsövet úgy építették meg, hogy azt az űrrepülőgép lehozhassa a Földre. Az akkori tervek szerint minden második karbantartást a Földön végeztek volna el, majd újra pályára állították volna a távcsövet. Végül azonban erről anyagi megfontolásból letettek, és az összes javítást a Föld körüli pályán végezték el.) Remélik, hogy a HST működőképesen éri meg utóda, a James Webb-űrtávcső 2018-ra tervezett felbocsátását, sőt, akár még 2020 után, utódával párhuzamosan is használhatják.

A HST történetében hat űrrepülőgépes küldetés – a negyed századdal ezelőtti indítás és az öt javítás-karbantartás – jelentette a legfontosabb mérföldköveket.

A harmadik kép azt szemlélteti, mennyivel mélyebbre hatolt be a HST a Világegyetem múltjába, mint a földi távcsövek. A HST indításakor a földi távcsövek körülbelül a z=1 vöröseltolódásig láttak el, ami nagyjából a Világegyetem története felének felel meg, vagyis a galaxisokat körülbelül 6 milliárd évvel az ősrobbanás utáni állapotukban láttuk. (A vöröseltolódás nagyságát jellemző z érték azt fejezi ki, hogy mennyivel nő a sugárzás hullámhossza az eredeti hullámhosszához képest: z=1 esetén a hullámhossz éppen a kétszeresére nő.) A HST-vel végrehajtott úgynevezett mélyvizsgálatoknak köszönhetően sikerült egészen a z=10 vöröseltolódásig behatolni a Világegyetem múltjába, vagyis a fiatal Világegyetemet 480 millió évvel az ősrobbanás utáni állapotában tudták megfigyelni (ez a Világegyetem korának 3,5%-a).

A HST a földi távcsöveknél lényegesen mélyebbre hatolt a Világegyetem múltjába, de utóda, a James Webb-űrtávcső (JWST) valamivel ezt is túlszárnyalja. A vízszintes tengelyen a piros skála a megfigyelt objektumok kozmológiai vöröseltolódását jelenti, ami megfeleltethető annak, mennyi idővel az ősrobbanás utáni állapotát látjuk az Univerzumnak (további magyarázat a szövegben).