Névadás a Ceresen
(Rovat: Távoli világok kutatói, Amerika és az űrcsillagászat - 2015.08.05 07:15.)

Márciusban kezdett a Ceres körül keringeni a NASA Dawn űrszondája, mostanra pedig már nevet kapott az első 18 kráter.

Az úgynevezett törpebolygók közé sorolt Ceres a Mars és a Jupiter közötti fő kisbolygóövben a legnagyobb égitest a maga 940 kilométeres átmérőjével. A NASA Dawn űrszondája az űrkutatás történetében először állt egy törpebolygó körüli pályára, emellett ez volt az első űrszonda, amelyik egymás után két Földön kívüli égitest körül keringett, illetve kering (2011–2012 közt a Dawn a Vestát vizsgálta). A Dawn jelenleg a harmadik, tudományos vizsgálatokat lehetővé tevő pályája felé közeledik, azt augusztus közepén éri el, akkortól közel 1500 km magasságban fog keringeni a Ceres felszíne fölött.

Már az eddigi felvételeken is változatos topográfiájú égitest tárul a kutatók szeme elé, a kráterek alja és a hegycsúcsok közötti szintkülönbség eléri a 15 kilométert. A kutatók véleménye szerint a Ceresen talált kráterek leginkább a Szaturnusz két jeges holdja, a Dione és a Thetys felszínéhez teszik hasonlatossá az égitestet. A Ceres méretét és sűrűségét tekintve is hasonló a két Szaturnusz-holdhoz, ami jégben gazdag kéregre enged következtetni.

A Ceres felszínét borító kráterek közül múlt hónapban a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) hivatalosan is 18-nak nevet adott. Az erről szóló közlemények július 13-án és 24-én jelentek meg. Minthogy Ceres a római mitológiában a növények (főleg a gabona) ültetése és az anyai szeretet istennője volt, ezért az IAU a különböző kultúrkörökben a mezőgazdasággal kapcsolatos szellemekről és istenségekről nevezte el a krátereket. (Egyelőre a felszíni alakzatok közül csak kráterek kaptak elnevezést. Bár az angol nyelvű Wikipédia tudni véli, hogy az egyik sötét területet a Ceres felfedezőjéről, Piazziról nevezik el, ez az IAU listáján nem szerepel, vagyis nem tekinthető hivatalosnak.)

A Ceres topografikus térképe az eddig elnevezett kráterekkel. A térkép az átlagos felszíntől fölfelé (piros) és lefelé (kék) 7,5–7,5 km magasságok között ábrázolja a domborzatot. A kráterek számából látható, hogy a jövőben is bőven lesz még munkája az IAU névadási bizottságának. (Kép: NASA / JPL-Caltech / UCLA / MPS / DLR / IDA)

A Ceres gömbre vetített domborzati térképe, az előzővel azonos színkódolással. A bal oldali kép közepén a keleti hosszúság 60. foka, a jobb oldali közepén a 240. foka húzódik. (Kép: NASA / JPL-Caltech / UCLA / MPS / DLR / IDA)

Az újonnan nevet kapott alakzatok egyike a kb. 90 km átmérőjű és 4 km mély Occator kráter, amelyben a Ceres legfeltűnőbb, különös fehér foltjai láthatók. Occator ugyancsak a római mitológiában Ceres 12 isteni segítőjének az egyike volt, akik a földművelés különböző ágazataiért voltak felelősek. Közülük Occator a boronálás isteneként segítette a földműveseket. (Érdekes módon Ceres többi 11 isteni segítőjéről – egyelőre legalábbis – nem neveztek el krátert.)

Három különböző kép a Ceres Haulani kráteréről és környékéről. A felső kép fekete-fehér, a középső a valódi színeket mutatja, míg az alsó a termikus infravörös mérések alapján készült hamisszínes felvétel (a világosabb területek melegebbek). A képeket a Dawn június 6-án készítette, az égitesttől 4381 km távolságból, felbontásuk 1 km. (Kép: NASA / JPL-Caltech / UCLA / ASI / INAF)

Az egyik, az infravörös térképező spektrométer mérései szerint a környezeténél hidegebb, 30 km átmérőjű krátert Haulaniról, a növények hawaii istenéről nevezték el. A névadók között szerepel a gabona vetésének ghánai istene (Dantu) éppúgy, mint a gabonafélék sumér istennője (Ezinu). A teljes lista, a nevek eredetének rövid magyarázatával az IAU honlapján olvasható (lásd lent).

A Ceres domborzati térképének forgó változata. Ezen a képen a jellegzetes fehér foltok fehérek maradtak, azok színe nem a domborzatot jelzi. (Videó: NASA /JPL)