Csillagfióka
(Rovat: Távoli világok kutatói, A hét képe - 2016.06.14 07:15.)

A fiatal csillag épp kitörni készül szülőhelyéről. Mint egy madárfióka, amely próbálja feltörni a tojáshéjat, a csillag is „keresi” a kiutat a környező világegyetembe.

Aranyszínű ragyogás rejti el egyelőre a kíváncsi tekintetek elől az IRAS 14568-6304 néven ismert fiatal csillagot. A fiatal csillag szuperszonikus sebességű gázt lövell ki, ami majd idővel kitisztítja a csillag körül a felhőt, amely így már az optikai tartományban is megfigyelhető lesz.

Az IRAS 14568-6304 jelű születő csillag környezete a Hubble-űrtávcső képén. (Kép: ESA / NASA / R. Sahai (JPL) / S. Meunier)

A csillagok sűrű porból és gázból álló felhők mélyén születnek. A képen látható felhő része a Circinus molekulafelhő-komplexumnak. (A Körző – latin nevén Circinus – csillagkép, amelynek az irányában a felhő látszik, a déli égbolton található.) 2280 fényévre távolságra van a Földtől, kiterjedése 180 fényév. Ha szemünk képes lenne érzékelni a gáz által kibocsátott infravörös sugárzást a felhőben, akkor több mint hetvenszer akkorának látnánk az égen, mint a teliholdat. Olyan sok gázt tartalmaz a felhőkomplexum, hogy 250 000 olyan csillag megalkotására is elég lenne, mint a Napunk.

Az IRAS 14568-6304 jelű fiatal objektumot az IRAS infravörös csillagászati műhold fedezte fel. Az IRAS (Infrared Astronomical Satellite) az Egyesült Államok, Hollandia és Nagy-Britannia közös programja volt, célja pedig a teljes égbolt feltérképezése a világűrből az infravörös tartományban.

Az itt bemutatott részletes képet a Hubble-űrteleszkóp mérései alapján készítették. Két hullámhosszon készült felvételek kombinálásából született, ezek az optikai tartományban (kék) és infravörös tartományban (arany-narancssárga) készültek. A sötét sáv, ami végighúzódik az egész felvételen, az maga a Circinus molekulafelhő, amely olyan sűrű, hogy elfedi a mögötte lévő csillagok fényét is.

Hosszabb infravörös hullámhosszakon megfigyelve ez a sötét sáv tele van pontszerű csillagokkal, amelyek ma még mélyen beágyazottak a felhőben, de egy napon ugyanúgy ki fognak „szabadulni”, mint ahogy az IRAS 14568-6304 esetében is történik.

Az IRAS 14568-6304 csupán egyike a számos csillagnak, amelyek a Circinus felhő ezen részében jöttek létre. Minden egyes itt keletkezett csillag erős gázkiáramlást produkál. Néhány ezer év múltán ezek a fiatal csillagok egy gyönyörű, fényesen ragyogó, az optikai tartományban is megfigyelhető halmazt fognak alkotni.