Nem csak egymást látják
(Rovat: Távoli világok kutatói, A hét képe , A Holdnál - 2019.02.15 12:15.)

Egymást már korábban lefényképezték a kínai űreszközök a Hold túlsó oldalán, nemrég az amerikai LRO is megörökítette őket.

A NASA Hold körül keringő Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) szondája 2019. január 30-án „oldalra nézve” lefényképezte a Hold túlsó oldalán a Kármán Tódorról elnevezett Von Kármán-kráter belsejét, ahol a hónap elején sikeresen leszállt a kínai Csang’e–4 szonda. A felvétel készítésekor az LRO több mint 200 km távolságban repült a leszállóhelytől, ezért a kínai szonda csak néhány pixel kiterjedésű a képen, a Jütu–2 holdjáró pedig egyáltalán nem látszik.

Másnap azonban az LRO közelebb repült el a Von Kármán-kráterhez, ezúttal 59 fokkal „félrenézve” ismét lefényképezte a leszállóhely környékét. Ezen a felvételen a holdjáró is látszik, igaz mindössze két pixel kiterjedésűnek – ennél gazdagabb részletek természetesen csak a két szonda egymásról készült képén láthatók. Látszik viszont a képen mindkét eszköz, a leszálló szonda és a holdjáró árnyéka is.

Az LRO kamerája megpillantotta a Csang’e–4 leszállóegységet (a bal oldali nyíl hegyénél) és a Jütu–2 rovert (jobb oldali nyíl). A kép kissé „pixeles”, mert négyszeresre nagyították, hogy könnyebb legyen észrevenni az apró pontokat. A képen jobbra felfelé van észak. (Kép: NASA / Goddard / Arizona State University)

A Von Kármán-kráter kialakulása után valamennyi idő elteltével a kráter fenekét bazaltláva öntötte el (hasonló ahhoz, amilyennek a kiömlését tavaly a Hawaii-szigeteken lehetett látni). A Csang’e–4 meg fogja mérni a Hold túlsó oldalán található bazalt pontos ásványösszetételét. A kutatók számára ez elsősorban azért érdekes, mert így össze tudják hasonlítani a Hold túlsó és innenső oldaláról származó bazaltminták összetételét, felderíthetik, hogy esetleg különböznek-e valamiben.

Az előző felvétel eredeti méretű változata a mintegy 180 km átmérőjű Von Kármán-kráter belsejének kis részletéről. A képen látható terület átmérője a kép közepénél 1700 méter, vagyis csupán százada a Von Kármán-kráterének. (Kép: NASA / Goddard / Arizona State University)

A Von Kármán-kráter meglepő tulajdonsága, hogy alján rendkívül sok becsapódási kráter látható, és azok feltűnő változatosságot mutatnak. A nagy krátersűrűségnek nyilván az az oka, hogy a felszín több mint 3 milliárd éves. A rendkívül hosszú idő alatt olyan sok 200 méteresnél kisebb kráter keletkezett, hogy a kráterfenék ekkora kráterekkel telítetté vált, azaz hiába eredményeztek az újabb becsapódások újabb kis krátereket, azok rárakódtak a régebbiekre, eltakarták azokat, így a kráterek teljes száma nem nőtt tovább. Mivel a kisebb kráterek számában beállt ez az egyensúlyi állapot, a felszín korának becslésére csak az 1 kilométernél nagyobb kráterek használhatók, amelyekből kevesebb van, így ebben a mérettartományban még nem állt elő a telítettség. Az újabb kráterek nem minden esetben takarják el a régebbieket, a nagyobbakra rakódó kisebbek csak koptatják, rongálják a meglévőket. Emiatt a fiatalabb, éles peremű kráterek határozottan kirajzolódnak, a lekopott peremű idősebbek elmosódottak. A felszínt folyamatosan érő kozmikus bombázás őröli a felszínt borító kőzeteket a Holdra jellemző, finom porszerű regolittá.