Itt járt, végleg elment
(Rovat: Távoli világok kutatói, A Nap és bolygótestvéreink - 2020.04.11 14:15.)

Sajnálni persze nem kell, az európai–japán BepiColombo folytatja hosszú útját végcélja, a Merkúr bolygó felé.

Tegnap viszont visszatért a Föld közelébe a 2018 októberében indította űrszonda, de csak azért, hogy a bolygó melletti elrepülést kihasználva lendületet nyerjen további útjához a Naprendszer belső részében. Nem ez volt az utolsó ilyen hintamanőver a BepiColombo repülése során, de a Földhöz többé már nem tér vissza. Legközelebb idén októberben a Vénuszt közelíti meg, aztán 2021-ben ismét belső bolygószomszédunknál végez hintamanővert. 2022 júniusától kezdve pedig nem kevesebb mint 6 alkalommal repül el a Merkúr közelében, mígnem Nap körüli keringése során eléri azt a sebességet, amiről már le tud fékezni és pályára állni a bolygó körül. A Merkúr körüli pálya elérése 2025 decemberében várható.

A mostani legnagyobb földközelség április 10-én, magyar idő szerint 6:25-kor volt. Az űrszonda a felszíntől mérve 12 700 km távolságban repült el a Föld fölött. Ez közelebb volt, mint a navigációs műholdak 20 ezer km körüli ún. közepes magasságú pályái (MEO). A fedélzeten levő kamerák egyikével készült az a képsorozat, amelyből egy felvételt itt bemutatunk.

A BepiColombo a Föld mellett végrehajtott hintamanőver során bolygónkat is fényképezte. A teljes animációhoz néhány perces időközönként készített képeket használtak fel, miközben a szonda magassága 26 700 km-ről 12 800 km-ig csökkent. (Kép: ESA / BepiColombo / MTM, CC BY-SA 3.0 IGO)

A „szelfikamera” felvételein a háttérben fent a Föld látható, az előtérben az űrszonda szerkezetének egyes elemei, a magnetométer rúdja és az egyik kommunikációs antenna „lógnak be” a képbe.

A számos hintamanőverrel teletűzdelt, összetett pályára azért van szükség, mert az űrszonda egyszerűen képtelen lett volna annyi hajtóanyagot magával vinni, amennyi a Merkúr körüli pályára állást lehetővé tette volna. A mostani Föld melletti elrepülés bizonyos értelemben „magától” lezajlott, vagyis nem kellett közben működtetni a BepiColombo hajtóműveit. Azonban az irányítók mégsem ültettek a babérjaikon és voltak híján az izgalmaknak, ugyanis 34 kritikus percen át, közvetlenül a legnagyobb közelség után az űrszonda a Föld árnyékában tartózkodott. Ez idő alatt természetesen a napelemek nem termeltek elektromos energiát, és ilyen helyzet a start óta eddig még nem fordult elő.

Az ESA darmstadti irányítóközpontjában (ESOC) a munkatársak a járvány idején szükséges kellő távolság megtartartásával dolgoztak. (Kép: ESA)

A 7:01 és 7:35 közötti hosszú árnyékos pályaszakaszra készülve előzetesen teljesen feltöltötték a fedélzeti akkumulátorokat és a kritikus alkatrészek hőmérsékletét kellően megnövelték. Az elrepülés végül jól sikerült, a napelemek újra működnek. Mind az európai MPO (Mercury Planetary Orbiter) egység, mind a japán Mio (MMO, avagy Mercury Magnetospheric Orbiter) legtöbb tudományos műszerét is bekapcsolták, a BepiColombo pedig tovább rója útját a Naprendszerben...

A BepiColombo programjában való magyar részvételről korábbi cikkünkben olvashatnak.