Bolygókutatási trendek
(Rovat: Távoli világok kutatói, Amerika és az űrcsillagászat - 2020.05.06 07:15.)

A hőskorban a Hold és a Mars évtizede jellemezte a NASA bolygókutatási programját, a Mars még egyszer visszatért, összességében viszont kiegyenlítettebbé és sokoldalúbbá vált a kutatás.

A Planetary Society áprilisban tette közzé Planetary Science Budget Dataset című összeállítását, amelyben teljességre törekvő képet adnak a NASA eddigi összes bolygókutatási programjának költségvetéséről. Az adatbázist Casey Dreier, a szervezet külső tanácsadója állította össze és ismertette a Space Review portálon.

A táblázatok 1960-tól 2019-ig az automata hold- és bolygószondák tényleges, illetve a 2020–2025 évekre tervezett költségvetését tartalmazzák. A NASA bolygókutató programjairól átfogó képet adó táblázatok bárki számára hozzáférhetők, sőt Excel formátumban letölthetők. A táblázatokban megtalálható az egyes küldetések évekre, illetve altémákra lebontott teljes költségprofilja, ahol megfelelő adatok álltak rendelkezésre, ott különválasztva a fejlesztés, az indítás és az üzemeltetés költségeit. A 2000 utáni évekre közreadják a Kongresszus által bolygókutatásra jóváhagyott összegeket.

Az összeállítás szerint a 3 milliárd dollárt meghaladó teljes költségvetésével a Cassini volt a NASA történetének eddigi legdrágább bolygókutató küldetése. Fontos az „eddig” minősítés, mert az Europa Clipper a 2025-ig tervezett költségekkel, de üzemeltetési költség nélkül máris túlszárnyalja a Cassinit. (Kép: NASA / JPL-Caltech)

A szerző törekedett arra, hogy az adatok minél jobban összehasonlíthatók legyenek, ezért az alábbiakat tartotta szem előtt. A hordozórakéták költségét beleszámították a küldetés teljes költségvetésébe, emiatt a teljes bolygókutatási költségvetés az 1960–1990 közötti időszakban magasabbnak látszik a más statisztikákban szereplőknél, mert ott a hordozórakéták költségét külön könyvelték. Az 1980-as években viszont az űrrepülőgépek költségét nem számították bele azoknak a küldetéseknek a költségvetésébe, amelyeket űrrepülőgépről indítottak. A mélyűri követőhálózat működési költségét viszont csak a 2003–2007 években terhelték rá a bolygókutató programokra. Bonyolítja a képet, hogy bizonyos időszakokban a NASA összevontan kezelte a bolygókutató és a más tudományos, elsősorban űrcsillagászati, űrfizikai programokat, így az elkülönítés nem mindig egyértelmű. A szerző ígéri, hogy a Planetary Society a jövőben törekszik a hiányzó adatok pótlására, és a még egységesebb nyilvántartásra.

A NASA bolygókutatási költségvetésének alakulása a kezdetektől napjainkig, az inflációt figyelembe véve, 2020-as dollár értéken számolva. (Forrás: Planetary Exploration Budget Dataset, összeállította: Casey Dreier a Planetary Society részére)

Az említett bizonytalanságok ellenére az adatokból néhány fontos tendencia kiolvasható. Az adatok alapján három időszak különíthető el a Naprendszer kutatásában. 1960 és 1980 között az általános, célzott felderítés, kutatás volt a jellemző, amit az 1990-es évek elejéig egy átmeneti szakasz követett (beleértve az 1980-as évek elején a túlélésért folytatott küzdelmet), majd az 1990-es évektől kezdődően sokoldalúvá vált a program. Az első időszakot a gyors rohamok jellemezték, rövid ideig tartó, de kiugró csúcsokkal, amint a diagramról leolvasható, miközben hiányzott a hosszú távú fenntarthatóság. Az 1960-as években a teljes bolygókutató program 57%-át vitte el az Apollo-programot megelőző, robotokkal végzett holdkutatás (bár a szerző szerint ezt a költséget az Apollo számlájára is el lehetett volna könyvelni). Ugyanakkor az 1970-es években a Mars kutatására (elsősorban a Viking szondákra) fordították a költségvetés 69%-át. A kiugró csúcsot a Hold és a Mars esetében is jelentős visszaesés követte. Az 1975 és 1995 közötti időszakban a távolabbi bolygók, elsősorban a Jupiter és a Szaturnusz kutatása vitte el a költségek oroszlánrészét, bár erre az időszakra esett az 1982–83-as költségvetési mélypont. A kutatás az 1980-as évek végétől, illetve az 1990-es évek elejétől vált sokoldalúbbá, amikor elsősorban a különösen drága Cassininek köszönhetően megnőtt a külső bolygók kutatásának részaránya. A programok hosszabbakká váltak, célkeresztbe kerültek a kisebb égitestek, és megnőtt a Mars kutatásának súlya, elsősorban a MER marsjáróknak (Spirit, Opportunity) köszönhetően, de a marskutatás részaránya így is csak 40% körül maradt.

A NASA bolygókutatási költségvetésének megoszlása a vizsgált célpontok szerint, ugyancsak inflációra korrigálva. Az 1960-as évek a Hold évtizede volt, majd a Mars következett, a 2000-es évek első évtizedében újra a Marsé volt a főszerep, de már messze nem olyan arányban, mint a Vikingek idején. Összességében, a célpontokat tekintve kiegyenlítettebbé vált a program. (Forrás: Planetary Exploration Budget Dataset, összeállította: Casey Dreier a Planetary Society részére)