Minihold vagy űrszemét?
(Rovat: Távoli világok kutatói - 2020.10.05 07:15.)

Akár természetes, akár mesterséges eredetű az objektum, év vége felé körülbelül fél évre a Föld miniholdjává válik.

Felfedezésekor természetes eredetűnek, azaz a Földet megközelítő aszteroidának vélték, ezért a 2020 SO jelölést kapta. Felmerült azonban a gyanú, hogy talán nem is űrbeli szikladarab közeledhet a Föld felé, hanem egy, az 1960-as években indított hordozórakéta utolsó fokozata. A gyanút elsősorban arra alapozták, hogy a test pályája rendkívül hasonló a Földéhez, csaknem pontosan kör alakú, az ekliptika síkjában fekszik, és naptávolban is csak kevéssel kerül távolabb a Naptól, mint a Föld.

A 2020 SO objektum pályáján időnként megközelíti a Földet. (Kép: NASA / JPL-Caltech)

Az objektumot augusztus 19-én, Hawaiin a Pan-STARRS (Panoramic Survey Telescope and Rapid Response System) távcsővel fedezték fel, a kisbolygók felfedezésének egyik legeredményesebb műszerével. Szeptemberben kezdték pályája alapján gyanítani, hogy talán nem természetes égitestet látnak, az objektum ugyanis a kisbolygókra jellemző sebességnél sokkal lassabban mozgott.

Paul Chodas, a NASA NEO központ vezetője elmondta, hogy pályája alapján egy, a Holdhoz indított szonda utolsó rakétafokozata lehet az objektum. Pályájából visszaszámolva 1966 végi startra következtetett. Abban az évben a gőzerővel folyó űrverseny keretében a Szovjetunió és az Egyesült Államok összesen nem kevesebb mint 10 szondát indított a Holdhoz. Ezek közül Chodas a pályaszámítások alapján az 1966. szeptember 20-án indított Surveyor–2 Centaur rakétafokozatát tartja valószínűnek. Bár maga a szonda három nappal később a Hold felszínébe csapódott, de a Centaur folytatta keringését a Nap körül.

A következő hónapokban lehetőség nyílik a 2020 SO alaposabb megfigyelésére, többek közt arra, miként befolyásolja a Nap sugárnyomása a test pályáját. Ennek alapján végérvényesen el lehet dönteni, természetes vagy mesterséges objektumról van-e szó, az üres rakétafokozat átlagsűrűsége ugyanis sokkal kisebb, mint egy kőzetekből álló kisbolygóé, ezért a sugárnyomás jelentősebb változást okoz a pályájában.

Centaur rakétafokozat tesztelése 1964-ben. (Kép: NASA)

Ha bebizonyosodik, hogy valóban rakétafokozat a test, akkor technikai értelemben nem miniholdnak, hanem űrszemétnek kell nevezni. A természetes eredetű miniholdak egyébként nem számítanak különleges jelenségnek, legutóbb például az idén februárban felfedezett 2020 CD kisbolygóról bizonyították be, hogy körülbelül három évig miniholdként a Földdel együtt mozgott. A kutatók azt gyanítják, hogy hasonló sorsra juthat a 2020 SO is, és akár miniholdnak, akár űrszemétnek nevezzük, ősszel átmenetileg a Föld gravitációs csapdájába kerülhet. Várhatóan december 1-jén és február 3-án közelíti meg legjobban a Földet, majd tavasszal végleg eltávolodik.