Lépéshátrányban a rádiócsillagászok (is)
(Rovat: Távoli világok kutatói, A Holdnál , Artemis - 2020.12.29 07:15.)

A rádiócsillagászok régóta dédelgetett terve a földi rádiózajoktól mentes obszervatórium létesítése a Hold túlsó oldalán. A profitéhség keresztülhúzhatja számításaikat.

A közelmúltban számoltunk be arról, hogy a NASA összesen 370 millió dollár értékben 14 céggel kötött szerződéseket, annak érdekében, hogy a tervezett holdraszálláshoz és holdi kolóniák létrehozásához szükséges különböző technológiákat fejlesszenek. A cégek egyike a Nokia amerikai leányvállalata (Nokia of America Corporation) a kaliforniai Sunnyvale-ben, amely 14,1 millió dollárt kapott a holdi 4G kommunikációs hálózat kifejlesztéséért, elősegítve ezzel a Hold hosszú távú lakhatóságát, kommunikációs és navigációs lehetőséget biztosítva az űrhajósoknak és járműveiknek.

A Nokia közleménye szerint (lásd lent) a 4G hálózat létrehozása az évtized végére forradalmasítja a holdfelszíni kommunikációt, így a NASA Artemis programjának kulcsfontosságú összetevője lesz. A hálózatot (egyelőre) egyetlen alapállomással tervezik létrehozni, ez szolgálná ki a felhasználók készülékeit. A földi rádiótávcsöveket a civilizáció zavaró hatásaitól távoli területekre igyekeznek telepíteni, a rádiózavarok kiküszöbölése érdekében, azonban a Holdon működő hálózat hatása nehezen lenne kiküszöbölhető. A korszerű rádiótávcsövek érzékenységére jellemző, hogy egyetlen mobiltelefon rádiósugárzását a Mars távolságából is képesek lennének detektálni, így a holdi hálózat működtetése nyilvánvalóan komoly zavarok forrása lenne. (A földi zavarok kiküszöbölése érdekében a Nemzetközi Távközlési Egyesület (ITU) bizonyos frekvenciasávokat kizárólag a rádiócsillagászati észlelések számára tart fenn.)

A Jodrell Bank Obszervatórium Lovell rádiótávcsöve. A rádiótávcsöveknek nemcsak a földi, hanem a világűrből, sőt a jövőben talán már a Holdról is érkező zaj hatásával is meg kell küzdeniük. (Kép: Jodrell Bank Obs. / Anthony Holloway)

A Hold túlsó oldalán létesítendő rádiócsillagászati obszervatórium nemcsak azért lenne előnyös, mert a földi rádióforrások zavaró hatásától mentesen lehetne észleléseket folytatni, hanem megfigyeléseket végezhetnének azokban a frekvenciasávokban, amelyeket az ITU egyéb célokra biztosít (és ezek vannak döntő többségben), sőt azokon a frekvenciákon is, amelyeket az ionoszféra nem engedi át, így a Föld felszínéről megfigyelhetetlenek. Előkészítő lépések már történtek is ebben az irányban, például a Csang’e–4 kínai holdszonda rádiókapcsolatát biztosító Csüecsiao szondára felkerült egy holland–kínai rádiócsillagászati kísérlet, a NASA pedig idén tavasszal jelentette be, hogy előkísérleteket finanszíroz annak érdekében, hogy a későbbiekben egy, a Hold túlsó oldalán lévő krátert „kibélelve” 1 km átmérőjű rádiótávcsővé alakítsanak. (Igaz, hogy a rádiótávcsövet a Hold túlsó oldalára tervezik – csak ott van értelme –, az Artemis programot segítő rádiókommunikációs hálózatot pedig az innenső oldalára, de félő, hogy az innenső oldaltól már csak egy „kis lépést” kell megtenni a túlsó oldal birtokbavételéhez. – B.E.)

A Hold túlsó oldalán egy 3–5 km átmérőjű kráterben kialakítandó, 1 km-es rádiótávcső terve. (Kép: NASA JPL / Saptarshi Bandyopadhyay)

Hasonló konfliktus tanúi lehetünk jelenleg az optikai csillagászat esetében a Starlink műholdsereg kapcsán, amint arról több cikkünkben is írtunk (lásd lent). Ugyanez a műholdsereg azonban a rádiócsillagászati észleléseket is zavarja, számítások szerint például a tervezett 6400 Starlink műhold pályára kerülésével az SKA négyzetkilométeres felületű rádiótávcső-hálózat érzékenysége 70%-kal csökken a műholdsereg által használt frekvenciasávban.

Emiatt a Space Review cikkírója (a Manchesteri Egyetem Jodrell Bank Asztrofizikai Központ munkatársa) sürgeti a csillagászati megfigyeléseket védő szabályozás kialakítását. (Aminek létrejöttéhez sajnos nem kellene vérmes reményeket fűzni… – B.E.)