Hazaindult az OSIRIS-REx
(Rovat: Távoli világok kutatói, Amerika és az űrcsillagászat - 2021.05.12 13:15.)

Hétfőn egy pályamódosító manőverrel elhagyata a Bennu kisbolygót az amerikai űrszonda, hogy két és fél év múlva leszállítsa az égitestről begyűjtött anyagmintát.

A NASA OSIRIS-REx (Origins, Spectral Interpretation, Resource Identification, Security, Regolith Explorer) űrszondájának fő hajtóművét május 10-én 7 percen át maximális teljesítménnyel üzemeltették. Ilyesmi utoljára 2018 végén volt, amikor a szonda megérkezett és lefékezett a Bennu kisbolygó mellett. Az azóta eltelt idő alatt számos érdekes dolog történt az OSIRIS-REx programjában. Ezekről az Űrvilág olvasói időről időre értesülhettek is, a témában született korábbi cikkeink – beleértve az egy évtizeddel ezelőtti kiválasztásról, illetve a 2016. szeptemberi startól szóló hírt – az oldal alján elérhetők.

Arról is írtunk nemrég, hogy a 2023. szeptember 24-én a Földhöz visszatérő és a Bennuról gyűjtött anyagot tartalmazó kapszulát Utah állam területére „ledobó” űreszköz a Nap körüli pályára áll és később akár új célpontot, méghozzá a nevezetes Apophis kisbolygót is közelről vizsgálhatja. A küldetés második, meghosszabbított fázisáról még nem született döntés, de azért érdemes takarékoskodni a fedélzeten még rendelkezésre álló hajtóanyaggal.

Az OSIRIS-REx szonda. (Fantáziakép: Lockheed Martin)

Az OSIRIS-REx irányítóinak most meg kell szokniuk, hogy űreszközük helyzetét mostantól már nem a Bennuhoz képest kell meghatározniuk. (Az erre szolgáló navigációs kamerát április 9-én ki is kapcsolták.) Most az elsődleges feladat a Föld majdani pontos (10 ezer km-en belüli) megközelítéséhez szükséges pályaigazító manőverek megfelelően időzített elvégzése lesz. Menet közben a szonda azért még kétszer megkerüli a Napot. Ha valami mégsem úgy sikerülne, ahogy tervezik, akkor a B-terv szerint a kapszulát legközelebb 2025-ben tudná a szonda visszajuttatni.

S hogy mi van a tartályban? Eredetileg 60 g-nyi, a Bennu anyagából származó tömeggel lettek volna elégedettek, de minden valószínűség szerint ennél sokkal többet, legalább 400 g-ot sikerült begyűjteni. A mintagyűjtés volt a kisbolygónál végzett műveletek csúcspontja, de az égitest számos érdekes meglepetéssel szolgált a kutatók számára. A felszíne váratlanul tagoltnak, sziklákkal tarkítottnak bizonyult, és azt is észrevették, hogy folyamatosan kisebb darabok távoznak róla a világűrbe. Az ott talált állapotok miatt át kellett gondolni az űrszonda navigációját és a biztonságos mintavételi hely kijelölése is a tervezettnél kényesebb feladatnak bizonyult.