Mehet a Dragonfly
(Rovat: Távoli világok kutatói, Amerika és az űrcsillagászat - 2024.05.09 07:15.)

Végre szabad jelzést kapott a NASA korábban elhalasztott Dragonfly küldetése a Szaturnusz legnagyobb holdjához. Start: 2028 júliusában.

A Szaturnusz legnagyobb holdja, a Titán légkörében repülő drón, a 2034-ben odaérkező Dragonfly. (Fantáziarajz: NASA / Johns Hopkins APL / Steve Gribben)

A kedvező döntés nyomán elkezdődhet a küldetés végleges tervezése, építése és tesztelése. Az autó nagyságú, tehát a Marsot vizsgáló Curiosityhez hasonló méretű Dragonfly (magyarul: szitakötő) szondát a Johns Hopkins Egyetem Alkalmazott Fizikai Laboratóriuma (Laurel, Maryland) (JHU APL, Johns Hopkins Applied Physics Laboratory) építheti, Ha a start dátuma nem csúszik tovább, akkor a szonda 2034-ben érkezik meg a Titánhoz. Azt tervezik, hogy ezután a nukleáris energiával működő drón 2,5 éven keresztül titáni naponként (ami 16 földi napnak felel meg) egyszer újabb helyszínre repül, és a szerves anyagokat is tartalmazó holdon minden egyes leszállóhelyen a prebiotikus kémiai folyamatokat vizsgálja.

A Dragonfly makettjével Kaliforniában, a Titán dűnéire hasonlító területen végeztek repülési kísérleteket. (Forrás: YouTube, Johns Hopkins Applied Physics Laboratory)

Mint tudjuk, a Titán az egyetlen olyan hold a Naprendszerben, amelynek sűrű légköre van, felszínén pedig folyékony anyagból (szénhidrogénekből) álló tavak, tengerek találhatók. A Titán régóta a planetológusok érdeklődésének középpontjában áll, mert úgy gondolják, hogy a felszínén uralkodó viszonyok hasonlók lehetnek ahhoz, amilyen az egykor metánban gazdag légkörű Földön az élet kialakulásakor volt. A szénhidrogén folyók és az életet lehetővé tevő szerves anyagok esetleges jelenléte felveti a Titán lakhatóságát, ami a Dragonfly vizsgálatainak egyik fő célja.

A Dragonfly 1:2 arányban kicsinyített másával a NASA Langley Kutatóközpontjának 4,3 x 6,7 méteres (14 x 22 láb) szélcsatornájában végeztek aerodinamikai kísérleteket. (Forrás: YouTube, Johns Hopkins Applied Physics Laboratory)

A Dragonfly indítását korábban 2027-re tervezték, de az idei és a jövő évi költségvetés bizonytalansága miatt a NASA célszerűnek látta a tervezett időpont halasztását. A kormány március elején terjesztette elő a NASA 2025. évi költségvetésének tervét, amelyben a robotokkal történő Naprendszer-kutatásra 2,73 milliárd dollárt irányoznak elő, ennek egy része használható a Dragonfly fejlesztésére, amelynek a küldetés teljes hosszára becsült költségigénye a NASA korábbi közleménye szerint 3,35 milliárd dollár. Az utóbbi szám (jóval) magasabb, mint a Dragonfly eredeti költségvetése, a küldetést ugyanis eredetileg a NASA New Frontiers programja keretében választották ki megvalósításra, ebben a programban viszont a küldetéseket az 1 milliárd dolláros költségvetési plafonon belül kellett tervezni. (A New Frontiers sorozatba a NASA közepes méretű és költségvetésű küldetései tartoznak, az első három küldetés a New Horizons, a Juno és az OSIRIS-REx volt, a negyedik lesz a Dragonfly.)

A Dragonfly a Titán felszínén. (Fantáziarajz: NASA / Johns Hopkins APL / Steve Gribben)

Bár még egy évtizednek kell eltelnie addig, mire a Dragonfly megkezdheti működését a Titán légkörében és felszínén, a szonda számos alrendszerét a Földön már kipróbálták, köztük az irányító és navigációs rendszereket. 2022 júliusában Kaliforniában a Titán felszínéhez hasonló táj fölött repülési próbákat végeztek a Dragonfly-jal azonos drónnal, valamint a NASA Langley Kutatóközpontjában (Virginia) szélcsatornás kísérleteket végeztek az eszközzel.

A Dragonfly fejlesztői a szonda 1:2 arányban kicsinyített másával a NASA Langley Kutatóközpontjának szélcsatornájában. (Kép: Johns Hopkins APL / Ed Whitman)