Egyetlen giroszkóppal
(Rovat: Távoli világok kutatói, Amerika és az űrcsillagászat , Űrcsillagászat Európában - 2024.06.18 07:15.)

Giroszkópja meghibásodása ellenére a Hubble-űrtávcső töretlenül folytatja világszínvonalú megfigyeléseit.

Tavaly már hírt adtunk arról, hogy a HST három megmaradt giroszkópja egyikénél üzemzavar lépett fel, ezért biztonsági üzemmódba kellett kapcsolni a műszert. Bizonyos észleléseknél ez nehézséget jelent, a NASA részéről azonban a közelmúltban megerősítették, hogy a távcsővel a hiba ellenére a 2030-as évekbe nyúlóan folytatni tudják a kutatómunkát. Ugyanakkor Mark Clampin, a NASA asztrofizikai igazgatója elmondta, hogy az űrügynökség egyelőre kizárja azt a lehetőséget, hogy a HST-t a SpaceX Crew Dragon űrhajójával magasabb pályára emeljék, amint arra Jared Isaacman javaslatot tett (lásd ugyancsak hivatkozott cikkünkben).

A NASA szakemberei szerint erre a műveletre egyelőre azért nincs szükség, mert nem fenyeget az a veszély, hogy a légköri fékeződése miatt a HST belátható időn belül lezuhanna. A legújabb számítások szerint a távcső legalább 2035-ig Föld körüli pályáján marad, így van idő mérlegelni a szükséges lépéseket élettartama meghosszabbítása vagy megsemmisítése céljából. A távolabbi jövőre nézve nem vetette el a pályamagasság megemelését, azonban ehhez meg kell győződniük arról, hogy a várható tudományos haszon megéri az erőfeszítést.

Mint emlékezetes, a Hubble-űrtávcsövet 1990. április 24-én a Discovery űrrepülőgéppel állították Föld körüli pályára. Hamarosan kiderült azonban, hogy a 2,4 méter átmérőjű főtükör gyártási hibája miatt a kapott kép minősége messze elmaradt a várakozásoktól. A hiba forrását sikerült azonosítani, elkészítettek egy korrekciós optikai blokkot (COSTAR), amelyet 1993 decemberében egy újabb űrrepülőgépes küldetés keretében szereltek fel a távcsőre.

A Hubble-űrtávcső 2002-ben, miután a Columbia űrrepülőgép űrhajósai végrehajtották a szervizelését. (Kép: NASA)

Ezt követően négy további szervizküldetés során cserélték a működés közben meghibásodott alkatrészeket, illetve egyes műszerek helyett korszerűbbeket építettek be. Mivel a giroszkópok a távcső legkritikusabb alkatrészei, az utolsó szervizelés során 2009-ben mind a hatot kicserélték, ezek közül három szükséges a normál működéshez, három pedig tartalék. Mostanra azonban három már végleg elromlott, és a megmarad három egyike az, amelyik tavaly rakoncátlankodott, míg idén május 24-én végleg kikapcsolták.

A Hubble-űrtávcső a 2009-es, utolsó szervizelése után. (Kép: NASA)

A giroszkópok hibája nem érte váratlanul a szakembereket, ezért már húsz évvel ezelőtt kifejlesztettek egy olyan szoftvert, amelyik két, sőt akár egy giroszkóppal is lehetővé teszi a távcső megfelelő irányzását. Ennek azonban az az ára, hogy a távcsővel egy adott időpontban csak az égbolt mintegy fele érhető csak el, míg három működő giroszkóppal ez az arány legalább 85% volt. További hátrány, hogy hosszabb időt vesz igénybe az átállás valamely célpontról egy másikra. Bár a működés két giroszkóppal hatékonyabb, mint eggyel, a szakemberek mégis úgy döntöttek, hogy a két megmaradt eszköz egyikét készenléti, tartalék üzemmódba helyezik, hogy működőképes maradjon akkorra, ha az utolsó előtti giroszkóp is felmondaná a szolgálatot. Mindezek következtében természetesen csökken a távcső működésének hatékonysága, a szakemberek elmondása szerint eddig heti 85 keringésnek megfelelő időtartamot tudtak észlelésekre fordítani, a jövőben viszont várhatóan be kell érniük 74 keringésnyi idővel, ami a hasznos megfigyelési idő mintegy 12%-os csökkenését jelenti.

Az egyetlen giroszkópot használó távcső kevésbé pontosan irányozható, amit az észlelési program összeállításánál figyelembe kell venni. További korlát, hogy a távcső nem lesz a Mars pályájánál közelebb lévő égitestekre irányítható, de ez nem különösebben hátráltatja a munkát, mert az ilyen észlelések amúgy is ritkák voltak. A szakemberek 70%-nál nagyobbnak becsülik annak a valószínűségét, hogy a HST legalább egy giroszkóppal 2035-ig működőképes marad.

A HST felvételén a legfeltűnőbb objektum a fényes küllős spirálgalaxis, a csillagászok számára azonban érdekesebb a mögötte elhelyezkedő, SDSS J0333+0651 jelű galaxishalmaz, mert az ilyen halmazok vizsgálata segít megismerni a Világegyetem távoli, következésképp ősi térségeit. (Kép: ESA/Hubble & NASA)