Pingvin és tojás – újratöltve
(Rovat: Távoli világok kutatói, Amerika és az űrcsillagászat , Űrcsillagászat Európában - 2024.07.17 07:15.)

Népszerű űrtávcső-fotótéma a kölcsönható galaxispáros, a James Webb-űrteleszkóp üzembe állásának második évfordulóját is velük ünnepelték.

A kép közepén az NGC 2936 katalógusjelű, az árapályerők miatt eltorzult spirálgalaxisban ismerhetjük fel a pingvint, alatta az NGC 2937 kompakt elliptikus galaxis pedig a tojás. A párosról 2013 nyarán, a Hubble-űrtávcső WFC-3 (Wide Field Camera-3) műszerével készített kép alapján már írtunk. Az akkori cikkünkben adott leírásuk természetesen még ma is érvényes, hiszen az azóta eltelt 11 év igazán semmiségnek számít a kozmikus időskálán.

Az alábbi felvétel nem csak abban különbözik az előzőtől, hogy egy másik űrteleszkóp, a James Webb-űrtávcső (James Webb Space Telescope, JWST) készítette, hanem abban is, hogy ennek a képnek az elkészítéséhez az infravörös tartományban rögzített felvételeket használták fel: a JWST NIRCam (Near-Infrared Camera) műszere szolgáltatta a közeli, a MIRI (Mid-Infrared Instrument) a közép-infravörös adatokat.

A kölcsönható galaxispár (együtt: Arp 142) nagyjából azonos tömegű tagjai kb. 25–75 millió évvel korábban estek túl az első közeli találkozásukon, amelynek nyomán intenzív csillagkeletkezés indult el a „pingvinben”. Számos további találkozás végén, sok százmillió év elteltével végleg egyesülnek majd. (Kép: NASA / ESA / CSA / STScI)

A kép publikálásának apropója a JWST második „tudományos születésnapja”. Hiszen már két év telt el azóta, hogy az emberiség eddigi legnagyobb és legdrágább űrcsillagászati műszere megkezdte megfigyeléseit a Nap–Föld rendszer külső Lagrange-pontja környezetében, tőlünk mintegy másfél millió kilométer távolságban. Már eddigi mérései is jelentős új eredményeket hoztak a csillagászat különböző területein, a Naprendszer kutatásától kezdve a legtávolabbi galaxisok megfigyeléséig.