Még több zavar az égből
(Rovat: Távoli világok kutatói, Környezetünk védelme , SpaceX - 2024.10.01 07:15.)

A legújabb sorozatú Starlink műholdak akár 30-szor nagyobb teljesítménnyel sugároznak a számukra nem kijelölt alacsony frekvenciákon, mint elődeik. A rádiócsillagászok okkal aggódnak.

Tavaly beszámoltunk arról a tanulmányról, amely szerint a hollandiai központú, több európai országra kiterjedő LOFAR (Low-Frequency Array) rádióteleszkóp-hálózat méréseit zavaró interferenciát detektáltak a 110 és 188 MHz közötti frekvenciákon. Az elektromágneses zavarás a SpaceX Starlink alacsony pályás internetszolgáltató műholdjaiból eredt. A megfigyelések folytatódtak, és egy újabb, ismét csak az Astronomy and Astrophysics folyóiratban napvilágot látott tudományos közlemény most még borúsabb képet fest a helyzetről. Ha így megy tovább, egyes rádiócsillagászati obszervatóriumokat „elvakíthatnak” a SpaceX műholdjai.

A cég második generációs Starlink műholdjai (V2 Mini és V2 Mini Direct-to-Cell), amelyeket tavaly kezdtek felbocsátani és most már csak ilyeneket indítanak, akár kb. 30-szor intenzívebb rádióhullámokat bocsátanak ki, mint az első generációba tartozó példányok. A rádiószennyezés sokkal alacsonyabb frekvenciákon történik, mint ahol a Starlink műholdak számára engedélyezett sávok helyezkednek el a spektrumon belül. Ezeket az ügyfelekkel való kommunikációra, az internetes hozzáférés biztosítására, valamint a földi irányítókkal való kapcsolattartásra használják. A kutatók szerint tehát a zavarás nem szándékos, de attól még igen káros. Az alacsony pályás műholdak akár 10 milliószor fényesebbek, mint az érzékeny LOFAR által vizsgált természetes égi rádióforrások. A helyzetet ahhoz lehet hasonlítani, mintha a telihold mellett a szabad szemmel látható leghalványabb csillagokat próbálnák megfigyelni. Mostanra már meghaladta a 7000-et az eddig felbocsátott Starlink holdak száma, de még több tízezer jön, nem is beszélve más hasonló hatalmas műholdseregekről. Az olyan nagy látómezővel rendelkező rádióteleszkóp-halózatok, mint a LOFAR számára ez egyenlő a rémálommal: idővel nem lesz hova nézzenek, mindig akad majd egy zavaró műhold.

A LOFAR hálózat központi „magja” Hollandia északkeleti részén, Exloo, Buinen és Buinerveen települések között épült. (Kép: LOFAR / ASTRON)

A LOFAR-hoz hasonlóan alacsony frekvenciákon is működő, jelenleg építés alatt levő Square Kilometre Array (SKA) nevű, Dél-Afrikába és Ausztráliába tervezett rádiótávcső-rendszer szakemberei szorosan együttműködtek a SpaceX mérnökeivel, hogy csökkentsék a korábbi Starlink holdak nem kívánt rádiósugárzását. Annál kiábrándítóbb, hogy a legújabb generáció tagjai még sokkal intenzívebb zavarforrásoknak bizonyultak.

Öt éve, amikor a Starlink kiépítése megkezdődött, az optikai csillagászok rájöttek, hogy az alacsony pályán keringő műholdak erősen visszaverik a napfényt, ami zavarja a megfigyeléseket. A SpaceX módosította műholdjait, hogy csökkentse a tükröződést, bár még nem érték el a Nemzetközi Csillagászati ​​Unió által kívánatosnak tartott szintet. Aztán 2020-ban a rádiócsillagászok hasonló aggodalmakat fogalmaztak meg az SKA kutatóinak tanulmánya nyomán, amely megállapította, hogy a Starlink kommunikációs sávjában az emisszió a közeli, a csillagászat számára fenntartott sávokba szivárog. Ők is együtt tudtak működni a SpaceX-szel.

A LOFAR által detektált, sokkal alacsonyabb frekvenciájú jelek arra utalnak, hogy valami a műholdakon akaratlanul is antennaként viselkedik és ezekben a sávokban sugároz. Az emisszió széles frekvenciatartományt fed le, amely átfed a LOFAR által használtakkal. A kutatók megfigyeléseik során még „fényesebb” műholdakat is azonosítottak, amelyek a Starlink katonai változatának, a Starshield rendszernek a tagjai lehetnek. Ez némileg ironikus, hiszen ha igaz a feltételezés, akkor ezek a műholdak mégsem olyan titkosak, mint amilyennek azt a Pentagon gondolja.

A kutatói tájékoztatták a SpaceX-et a LOFAR legfrissebb eredményeiről, a cég pedig saját tesztekbe kezdett. Az SKA és a SpaceX mérnökei hamarosan találkoznak, hogy összehasonlítsák az eredményeket. A rádiócsillagászok remélik, hogy a hibákat ki lehet javítani. Igazából az volna a jó megoldás, ha a nemzeti szabályozó hatóságok felelősségteljesebb magatartásra kényszerítenék a műholdas szolgáltatókat.