Vízszintmérés navigációs műholdak jeleivel
(Rovat: Új eszközök és anyagok, Navigáció és térképészet - 2010.05.08 10:00.)

Hogyan lehet és miért érdemes egyes helyeken a víz szintjét ilyen – első hallásra furcsának tűnő – módszerrel meghatározni?

Az ESA kisvállalkozásokat segítő hollandiai központjában „nőtte ki magát” a spanyol Star2Earth cég, amely a GPS vevőberendezések segítségével végrehajtható vízszintmérési technológiát kidolgozta, és a közeljövőben egy chilei vízierőmű víztározójánál is alkalmazni fogja. A tározó partján elhelyezett Oceanpal nevű műszer úgy tudja folyamatosan mérni a víz szintjét, hogy közben nem érintkezik a vízzel, nem merül bele, így a hagyományos eszközökkel összehasonlítva karbantartást és rendszeres kalibrációt nem is igényel. Mindezek hasznos tulajdonságok egy olyan félreeső vidéken, mint az Andok. Ezért is esett a választás erre a műszerre. A program másik célja, hogy a műholdas távérzékeléssel kapott hóborítottsági adatokkal együtt finomíthassák a térségre vonatkozó hidrológiai modelleket is. Ezekkel jobban meg lehet majd jósolni, hogy a tóban az év egyes időszakaiban mennyi víz gyűlik össze, így a megtermelhető energia mennyiségét is jól előre lehet jelezni.

Vízszintmérő a víz fölött – Laguna del Laja, Chile. (Kép: Starlab / Star2Earth)

Az Oceanpal navigációs műholdakról (jelenleg az amerikai GPS rendszer holdjairól, később akár az európai Galileo rendszeréiről) érkező rádiójeleket dolgoz fel. A „hagyományos” vevőberendezésekhez képest, amelyek a helyzetüket határozzák meg a jelek vétele révén, itt a víz felszínéről visszaverődő jelekre is szükség van. A vevőhöz két, a parton, nem sokkal a vízfelszín fölött rögzített antennát alkalmaznak. Az egyik közvetlenül veszi a fentről érkező műholdas jeleket, a másik a vízről visszavert rádióhullámokat. A két mérés kombinálásával valós időben meg lehet mondani, hogy milyen magasan áll a víz. Hasonló műszerek már most is sikerrel működnek a barcelonai kikötőben, a scheveningeni mólónál Hollandiában, és a LaBaells víztározónál, a Pireneusokban.

Az Oceanpal berendezés antennái. (Kép: Star2Earth)

Ha nincs mód egy vízmérce leolvasására, akkor a hagyományos, távoli üzemelésre alkalmas módszer a víz nyomásának mérésén alapul. A víz alatt egy adott mélységben elhelyezett automata nyomásmérő adataiból kiszámolható a fölötte levő vízoszlop épp aktuális magassága. Csakhogy ezeket a műszereket viszonylag bonyolult módon lehet pontosan kalibrálni, s gyakori karbantartást is igényelnek, amit csak búvárok segítségével tudnak elvégezni. Az új eljárás tehát gazdaságosabb. A cég már dolgozik egy hasonló elven működő talajnedvesség-mérő berendezésen is.