Partra vetett bálnák
(Rovat: Új eszközök és anyagok, Környezetünk védelme - 2019.10.27 07:15.)

Egy újonnan kidolgozott módszer segít azonosítani a nagyfelbontású műholdfelvételeken a partra vetett szilásceteket.

A módszer alkalmazása során a Maxar Technologies nagyon nagy felbontású (VHR) műholdfelvételeit használták, és eddig még soha meg nem figyelt mennyiségű, partra vetett sziláscetet sikerült azonosítani. A kutatók remélik, hogy a jövőben az eljárással valós idejű adatokat szolgáltathatnak az óriás tengeri emlősök partra vetődéséről. Az állatok egy része a vízben elpusztul, mielőtt partra vetődik, sok bálna azonban élve kerül a partra, és ha ez lakott területektől távol történik, akkor megmentésükben fontos szerepe lehet az új eljárásnak. Erről szóló cikküket a British Antarctic Survey és négy chilei kutatóintézet tudósai nemrég publikálták a PLoS ONE folyóiratban.

Partra vetett bálna műholdfelvételen. (Kép: British Antarctic Survey / Maxar Technologies)

2015-ben több mint 340 bálna – többségében tőkebálna – vetődött partra Patagónia chilei tengerpartjának egy lakott területektől távoli szakaszán (Penas-öböl). Az eldugott helyszín következtében az eseményt csak néhány hét elteltével sikerült felfedezni, majd hónapokig tartott, mire repülőgépekről és hajókról sikerült pontosan felmérni az állatok pusztulásának mértékét.

Partra vetett, elpusztult bálna Chilében. (Kép: British Antarctic Survey

A kutatók egy több ezer kilométeres partszakaszról készült műholdfelvételeket is átvizsgáltak, ami gyors betekintést engedett a pusztulás mértékébe. Két területet (lásd a fehér téglalapok az alábbi ábrán) a WorldView–2 műhold 50 cm-es felbontású felvételein is megvizsgáltak, amely területeken a bálnatetemek manuális és gépi azonosítását is kipróbálták. A műholdakról készült felvételeken azonosítani lehetett a bálnák alakját, méretét és színét, utóbbit elsősorban a partra vetődés után néhány héttel, amikor a bálnák előbb rózsaszínűvé válnak, majd narancsszínűvé, amikor a test oszlásnak indul. Az űrfelvételeken több bálnát sikerült azonosítani, mint ahányat a helyi megfigyelők összeszámláltak.

A 2015-ös tömeges partra vetődés helyszíne. A kép alapját a Landsat–8 felvétele adja. A fehér téglalapok jelzik azokat a területeket, amelyekről VHR műholdfelvételeket használtak a legújabb vizsgálat során. A piros háromszögek a repülőgépekről és hajókról azonosított bálnákat jelölik, a kék háromszögek pedig azokat a bálnatetemeket, amelyeket a WorldView–3 műhold felvételein 2017-ben azonosítottak. (Kép: PLoS ONE / Fretwell et al. 2019)

Sok tengerparti ország tart fenn a bálnák partra vetődését folyamatosan figyelő hálózatokat, elsősorban azért, mert a jelenség jelzi a tengervíz lehetséges szennyeződését vagy a veszélyes mérteket öltő algavirágzást. Mint Jennifer Jackson, a British Antarctic Survey biológusa, a cikk egyik szerzője elmondta, eddig még nem sikerült pontosan tisztázni a tengeri emlősök partra vetődésének okait, de abban közrejátszhat az állatok egészségi állapota, táplálkozása, a környezet szennyezettsége, a helyi oceanográfiai körülmények, sőt az éghajlatváltozás is.