Vita az amerikai űrkutatás jövőjéről
(Rovat: Űrpolitika, Orion, Ares, SLS - 2010.03.19 08:30.)

2010. március 15., Hayden Planetárium, New York. A program meghirdetésekor még nem tudták, hogy az elnök törölni szeretné a Constellation programot.

Amikor a New York-i Természettudományi Múzeumban (American Museum of Natural History) eldöntötték, hogy az amerikai emberes űrkutatás jövőjéről szóló vitaműsort rendeznek, még nem tudtak arról, hogy Obama elnök törölni akarja azt a tervezett NASA programot, amely szerint 2020 és 2030 között asztronautákat küldtek volna a Holdra és a Marsra.

(Kép: NASA / JPL)

Az új keletű fejlemény még inkább megmozgatta az Isaac Asimov emlék-vitaműsor idei résztvevőit. A vitát Neil deGrasse Tyson asztrofizikus moderálta. A rendezvény eredeti fő témája a „Legközelebb hová menjünk?” kérdés lett volna, azonban a NASA programjának tervezett változtatásai alapján sokkal inkább arra fókuszáltak, hogy egyáltalán hogyan lehetne az emberes kutatásokat „nagyobb sebességbe” kapcsolni. A fórumon e kérdésben Robert Zubrin, a Mars Society egyik alapítója volt a legoptimistább, azt állítva, hogy most sokkal közelebb vagyunk ahhoz, hogy képesek legyünk embert küldeni a Marsra, mint amilyen közel voltunk 1961-ben ahhoz, hogy valakit is el tudjunk juttatni a Holdra. Állítása szerint, az inflációt is figyelembe véve, a NASA közel olyan nagyságú pénzügyi kerettel rendelkezik az emberes űrrepüléseket illetően, mint amilyennel az „Apollo években” gazdálkodhatott. Arra buzdított, hogy olyan, a Mars elérését célzó merész határidőt tűzzünk ki, ami megfelelően motiválja a jelen és a jövő tudósait is.

Mind ez ideig csak az Apollo program az, amivel összehasonlíthatjuk a mostani helyzetet. „Jelenleg nem áll rendelkezésre a hidegháború infrastruktúrája, ami annak idején segítette az Apollo megépítését” – mondta Paul Spudis, a fórum Hold-szakértője. Egy résztvevő, Miles O’Brien azt is hozzáfűzte, hogy az űrverseny nem ismétlődhet meg a jövőben, és nem is szabad azt újjáéleszteni.

A fórum résztvevői (balról jobbra) Lester Lyles, Kenneth Ford, Robert Zubrin, Paul Spudis, Steven Squyres és Neil deGrasse Tyson. (Fotó: Tony Flanders / Sky & Telescope)

A fórum résztvevőinek többsége egyetértett abban, hogy a NASA-nak szüksége van jól definiált célokra és határidőkre. „Alapvető hiba lenne úgy odaadni a NASA-nak 20 milliárd dollárt a fejlesztésekre, hogy közben nincsenek határozott célpontok” – tette hozzá Spudis. „Ha nem konkrét cél eléréséért dolgozunk, semmit sem fogunk elérni.”

A rendezvényen igen élénk vita alakult ki a jövő asztronautáinak leglogikusabb célpontjait illetően. Spudis megemlítette, hogy a legutóbbi kutatások eredményei szerint az űrhajósok felhasználhatják a Hold felszínén rendelkezésre álló anyagokat, hogy iható vizet és rakéta-hajtóanyagot állítsanak elő. Zubrin a Mars felszínén megtalálható szenet és nitrogént emelte ki, mint egyértelmű bizonyítékot a marsi folyékony víz múltbeli jelenlétére. A Cornell csillagásza, Steven Squyres ugyanakkor az aszteroidákat részesítené előnyben, tekintve, hogy azok alacsony gravitációjú égitestek, és bőséges fémtartalékokkal rendelkeznek. Emellett úgy gondolja, hogy az első lépés a Hold kell legyen, mielőtt a sokkal érdekesebb helyeket látogatnánk meg.

Ugyanakkor a megbeszélésről hiányzott az emberes űrkutatást ellenzők hangja, ami a NASA történetében néhányszor már felülírta az eredeti költségvetést, és hatására később előnyben részesítették a robotos missziókat, mint pl. az történt a Voyager vagy a Cassini esetében is. Squyres, aki részt vesz a Marson működő Spirit és Opportunity munkájában, meglehetősen logikus érvekkel szolgált ezt illetően, ugyanakkor megemlítette azt is, hogy előbb-utóbb embereket is küldenünk kell a távoli világűrbe. „Az ember egy hét alatt képes elvégezni azt a feladatot, amit egy robot csak hat év alatt tud teljesíteni!”