Vissza a jövőbe
(Rovat: Űrpolitika, A nemzetbiztonságért - 2014.04.25 07:15.)

Obama elnök évekkel ezelőtti stratégiai irányváltása – a magánszektor bevonása az űrfejlesztésekbe – úgy tűnik, furcsa visszarendeződéshez vezet, a hadsereg saját potenciált fejleszt.

1958. október 1-jén úgy alakult meg a NASA, hogy Eisenhower elnök az összes űrrepüléssel kapcsolatos erőforrást (kész terveket, szakembereket, pénzügyi erőforrásokat) elvett azoktól a szervezetektől, amelyek addig foglalkoztak a témával és integrálta őket egyetlen szervezetbe. Tette ezt azért, hogy az USA legyőzze a Szovjetuniót a hidegháborúban. És az idők folyamán a világűr – kis kivételekkel – a NASA felségterülete maradt (a katonai kísérletek békésen megfértek a Gemini, Apollo-Skylab, vagy Space Shuttle platformokon a tudományos felfedezések mellett), legfeljebb a szigorúan titkos katonai műholdak felbocsátása és üzemeltetése történt a NASA-n kívül.

Mostanában azonban úgy tűnik, a Pentagon egész pályás letámadásban van a katonai jellegű űrprogramok területén, és nem kérnek a SpaceX, vagy más magánbeszállítók fejlesztéseiből. Az űrprogramok visszarendeződése látszik a NASA előtti idők szétaprózott, szakmai kivagyiságtól terhelt világa felé. Az amerikai Hadügyminisztériumnak dolgozó DARPA (Defense Advanced Research Projects Agency) ügynökség futószalagon szállítja a tanulmányokat a katonai űralkalmazásokról. Legutóbb két ilyen programot jelentettek be.

(Fantáziakép: DARPA)

Az XS-1, vagy más néven Experimental Spaceplane (kísérleti űrrepülőgép) a nemrégiben sikerrel kipróbált X-37-hez hasonlóan egy újabb űrrepülőgép klón, amely azonban mégsem emberek szállítására, hanem műholdak felbocsátására lenne alkalmas, mint afféle többször felhasználható indítóeszköz. Míg az e pillanatban is fenn keringő X-37 később emberek szállítására specializált, orbitális repülésre is alkalmas eszköz, mely legutóbb egy Atlas-5 rakétán jutott Föld körüli pályára, addig az XS-1 saját hajtóművével, repülőgépként, egy normál kifutópályáról startolhat, hogy aztán hiperszonikus sebességre gyorsítson, hátán egy felbocsátandó műholddal, amely aztán a szuborbitális repülés csúcspontján leválva az XS-1-ről, egy vagy több további gyorsítófokozattal állhat keringésbe. Az XS-1, elvégezvén a fő feladatát, végül visszatér és repülőgép módjára leszáll egy tetszőleges kifutópályára. A rendszert 3–5 ezer font (kb. 1400–2300 kg) közötti tömegű űreszközök pályára állítására kell alkalmassá tenni. A tervek között évi tíz felszállás és kereskedelmi hasznosítás is szerepel (mintha csak egy hetvenes évekbeli brosúrát olvasnánk a Space Shuttle-ről…). Az elképzelés viszont zöld utat kapott a Pentagonnál, a tervezési szerződést májusban fogják aláírni, és az első tesztrepülésre ambiciózusan a 2017-et tűzték ki.

(Fantáziakép: Boeing)

Ugyancsak egy friss szerződés a DARPA és a Boeing között annak a rakétának a fejlesztési megállapodása, amely nemes egyszerűséggel egy F-15E vadászbombázót használna első fokozatként kisebb műholdak (a maximum 100 font – 45 kg-os kategória mikroszatellitjei) pályára állítására. Az elképzelés szerint egy 7,3 m hosszú rakétát fejlesztene a Boeing, amelyet az F-15E egyik átalakított törzs alatti bombatartójára lehetne függeszteni. A rakétát a vadászbombázó vinné 12 ezer méter fölé, ahol leválva az anyagépről, Föld körüli pályára juttatná az orrkúpja alatti műholdrakományt. A koncepcióban visszaköszön a közelmúlt WhiteKnight/SpaceShipOne, vagy a távolabbi múlt X-15 koncepciója.

A két most bejelentett projektben és a szintén említett X-37-ben azonban egyetlen közös dolog mindenképpen felfedezhető: a hadseregnek esze ágában sincs közösködni a NASA magánszektorból jövő beszállítóival, és a katonai űrprogramok saját pályára állnak. A DARPA iniciatíváiban semmi új nincs, mind már megvalósított elképzelések újragondolása, kicsit más legókockákból való átépítése. Csak éppen katonai igények szerint, meglevő katonai infrastruktúrára és katonai költségvetésre támaszkodva. Rossz hír az űrkutatás szerelmeseinek, hogy ugyanarra a célra általában nem szokott kétszer is meglenni a pénz. A katonai űrprogramok, a párhuzamos fejlesztések végső soron a NASA lehetőségeit fogják szűkíteni.