Luxemburg az élre törne
(Rovat: Űrpolitika, Üzlet és munkahely - 2016.06.09 07:15.)

Luxemburg kormánya május elején háromoldalú megállapodást kötött, hogy az ország kezdeményező szerepet vállaljon az űrbányászatban. Aranyra, platinára és vízre fáj a foguk.

A megállapodást a 2013-ban elsősorban az űrbányászat céljára alapított, amerikai Deep Space Industries (DSI) céggel és egy luxemburgi befektetési bankkal kötötték. A megállapodásban a felek arra szövetkeznek, hogy a luxemburgi kormány által létrehozott Space Resources kezdeményezés égisze alatt „feltárják, hasznosítják és kereskedelmi forgalomba hozzák a földközeli kisbolygók (NEO) erőforrásait”, azaz ásványi kincseit, hangsúlyozva, hogy Luxemburg semmiképpen sem szeretne kimaradni az üzletből.

A nagyhercegség gazdasági minisztériuma már az év elején kiadott egy szándéknyilatkozatot, amely szerint meg akarják teremteni a jogi kereteket ahhoz, hogy „bárki szabadon hozzáférhessen a világűrben sodródó élettelen kődarabok eddig feltáratlan ásványi kincseihez”. Az amerikai partnerek örömmel fogadták Luxemburg jelentkezését, mert így bizonyítottnak vélik, hogy ez „eloszlatja azt a mítoszt, hogy az űrbányászat fantazmagória, a gazdag Szilícium-völgy cselszövése vagy az amerikai imperialistáknak a Naprendszer birtokba vételére vonatkozó titkos terve lenne”. Legalábbis a DSI elnöke így gondolja. (Nem tette ugyan hozzá, de a luxemburgi szövetség talán némi adómegtakarítást is eredményezhet.) Mindenesetre a Christian Science Monitor hivatkozott cikke leszögezi, sok billió dolláros üzletről van szó, hiszen egyes ásványi kincsekhez olcsóbb az apró égitesteken hozzájutni, mint a Földön a hagyományos kitermelési eljárásokkal. Elsősorban az élet fenntartásához szükséges, de üzemanyagként is hasznosítható vízre (jégre) gondolnak, de fontosak a fémek és különböző vegyületek is. A DSI véleménye szerint az erőforrások hasznosítása elengedhetetlen, ha élni és dolgozni akarunk az űrben.

A lap cikke rámutat arra, hogy egyesek szerint Luxemburg törekvései a nemzetközi jogba, elsősorban az ENSZ űrtevékenységet szabályozó egyezményeibe ütköznek. Különös módon az aggályokat azzal hárítja el a cikk, hogy „ezt már más országok, például az Egyesült Államok is megtették”. Mintha legalábbis ez mások számára is felmentést adna.

Ami a dolog technikai részét illeti, Luxemburgban a befektetési bankon kívül a kormány saját űrkutatási és K+F költségvetéséből szándékozik finanszírozni a tevékenységet. A DSI-vel folytatandó együttműködés első lépéseként a kísérleti, Prospector–X nanoűrszondát fejlesztenék ki, amelyet a Prospector–1 követne. Az amerikai cég fejleszti a Prospector vízzel működő hajtóművét, irányítórendszerét, sugárvédelmét, 3D képalkotó rendszerét és a navigációs rendszert. Ha a kísérleti szonda sikeres lesz, már 2020-ban megindíthatják a bányászatot. A továbblépés érdekében Luxemburg keresi a kapcsolatot a hasonló terveket szövögető amerikai Planetary Resources céggel és a SpaceX-szel is.

Űrbányászati szonda terve. Szeretnék, ha 2020-ra valósággá válhatna… (Kép: Spaceresources.public.lu)

Amint korábbi cikkünkben már kifejtettük, az űrbányászati törekvések teljességgel szembe mennek az ENSZ nemzetközi szerződésinek szellemével, vagyis a világűrjog alapjaival. Luxemburg (az Egyesült Államokhoz hasonlóan) szintén nem csatlakozott az ENSZ Hold-egyezményéhez, tehát az ország lépése jogilag nem, erkölcsileg annál inkább kifogásolható. Luxemburg a közelmúltban lett az ENSZ Világűrbizottság (COPUOS) tagja, tehát tudhatnák, hogy a Bizottság ülésén illene felvetni, ha az ENSZ egyezményekben „az emberiség közös kincse” szellemisége helyett az „aki bírja, marja” elvet szeretnék érvényesíteni. Egy ilyen nevetséges javaslat elfogadására természetesen semmi esély sincs. Sajnos – mivel az egyezmények nem kötelező érvényűek, ezért be nem tartásuk nem szankcionálható – hasonlóan reménytelennek látszik az, hogy az ENSZ érvényesíteni tudja legalább az öt nagy egyezmény szellemiségét, legalább a COPUOS tagjai körében. A rossz példa persze – mint láttuk – ragadós, ha vannak országok, amelyek nem tesznek eleget a regisztrációs egyezmény előírásainak (mert vannak ilyenek), és lesznek, amelyek fittyet hánynak a Hold-egyezményre, akkor majd olyanok is lesznek, amelyek az űrhajósok mentésére vagy az űrtárgyak által okozott kárért viselt felelősségre vonatkozó ajánlásokat fogják figyelmen kívül hagyni.

Fantáziarajz (kis hibával) a Holdon folyó munkálatokról. (Kép: Spaceresources.public.lu)

Elintézhetnénk persze egy kézlegyintéssel, mondván van bőven kisbolygó a Naprendszerben, a földközeliek néha még túl soknak is tűnnek. Ugyanazzal a kézlegyintéssel, amellyel egykor a szénhidrogének és más ásványi kincsek mohó kitermelése vagy a természeti erőforrások pusztítása miatt aggódó hangokat elhallgattatták. Ma „a Föld űrhajó utasai azon versengenek, hogy ki tud többet és gyorsabban elpusztítani a közös készletekből” (Kenneth Boulding), lehet, hogy hamarosan „áldásos” tevékenységünket az egész Naprendszerre kiterjesztjük.