Mit kutat majd a 2020-as Mars-rover?
(Rovat: Űrszondák a Marsnál, Curiosity - 2013.07.15 07:15.)

Neve még nincs, a programja viszont már alakul a Curiosity mintájára készítendő, 2020-ban indítandó amerikai marsi laboratóriumnak.

A NASA által felkért tudományos testület javaslata szerint a követező marsjáró feladata immár a múltbeli élet konkrét bizonyítékainak keresése lenne a Marson. Az elmúlt évek küldetései, köztük a 2012 augusztusa óta a Marson működő Curiosity (Mars Science Laboratory) ugyanis – a közhiedelemmel ellentétben – nem életnyomok keresésére indultak. Azt próbálták (és próbálják) kideríteni, hogy fennálltak-e valaha a mikrobiális élet feltételei a szomszéd bolygón: volt-e hosszú ideig folyékony víz, megfelelő hőmérséklet, lehetséges tápanyagul szolgáló kémiai összetevők. Ebben a tekintetben mostanra már egyre meggyőzőbbnek tűnnek az eredmények.

A 2020-as rover praktikus (takarékossági) okokból a Curiosity terveire, technológiájára és részben a tartalék berendezéseinek felhasználására épül. A Marsra érkezésekor lemásolná az összetett, de a jelek szerint működőképes „légi darus” leszállást. Így az új űreszköz becsült bekerülési költsége 1,5 milliárd dollár lehet, mintegy 1 milliárddal kevesebb, mint újonnan kifejlesztett elődjéé volt. A munkával is gyorsabban lehetne végezni.

Ismerősnek tűnik a kép? Hamarosan „legurulhat a rajzasztalról” a NASA 2020-ra tervezett marsjárója, amely nem véletlenül hasonlít a jelenleg is a Marson dolgozó Curiosity-re. (Kép: NASA / JPL-Caltech)

Az új rover tudományos programja a következő logikus lépés lenne a sorban: ha már tudjuk, hogy elvileg fennmaradhatott az élet a Mars történetének legalább egyes időszakaiban, akkor talán próbáljuk a nyomára lelni, hogy valóban létre is jött-e. Hagyott-e valamilyen geológiai nyomot, amit az önjáró laboratórium műszerei is megtalálhatnak? Ez egy meglehetősen nagy lépésnek tűnhet. Ugyanakkor vannak olyan kutatók is, akik ezt a megközelítést túl konzervatívnak tartják, mondván hogy miért nem mindjárt a jelenleg is létező élet keresésére koncentrálnak. Az óvatosabb álláspontot elfoglalók szerint ezzel az a baj, hogy mivel a Mars mai körülményei igencsak mostohák mindenféle életforma szempontjából, olyan különleges helyszínek jöhetnének szóba a keresésre, ahová nagyon kockázatos lenne eljuttatni a műszereinket. A sikerre is nagyobb az esély, ha a Mars története szempontjából nem egy aktuális „pillanatfelvételben” gondolkodunk, hanem megpróbálunk hosszabb időszakra átfogóan visszatekinteni.

A javasolt tudományos programban szerepel minta eljuttatása a Földre – pontosabban egy későbbi visszahozatal előkészítése. Ez alatt azt kell érteni, hogy a rover a helyszínen vett kőzetmintáiból „csomagokat” készítene, amelyeket aztán egy későbbi időpontban, egy majdan megtervezendő és a Marsra küldendő űrszonda egysége juttatna el a Földre. Talán mondani sem kell, hogy terveknek ez a része jelenleg meglehetősen bizonytalan. Egy biztos: egy 2011-es szakértői jelentés a Marsról származó kőzetminták földi elemzésének megvalósítását az eljövendő évtized kiemelkedő bolygókutatási céljaként határozta meg. A mintavételezésnél mindenesetre nem a Curiosity által használt technológiát – a porrá őrölt kőzetminta analízisét – követnék, hanem a furatmintákat egyben őriznék meg. Sokan úgy vélik, hogy az ilyen, a Mars felszín alatti rétegeiből származó minták beható, részletes és megismételhető földi laboratóriumi elemzése az egyetlen járható út, hogy meggyőzően bizonyíthassuk a valamikori életnyomok előfordulását a bolygón. Az ilyesmire szolgáló berendezések a jelenlegi technológiai fejlettség szintjén nem telepíthetők automata űreszközre. Külön problémát jelent, hogy a 2020-as rover által gyűjtendő mintákat miben tárolják, hogy képesek legyenek károsodás nélkül átvészelni azt az időt, amíg értük nem jön egy másik űreszköz.

A tervezés jelenlegi fázisában csak nagy vonalakban határozzák meg a célokat és feladatokat. A pontos tartalom, a műszerek megtervezése, kiválasztása a közeljövő feladata, amibe egy szélesebb kutatói közösség is bekapcsolódik.