Érdekességek a MAVEN-ről (1. rész)
(Rovat: Űrszondák a Marsnál, Távoli világok kutatói - 2013.11.28 07:15.)

A NASA nemrég indult új Mars-szondája csak jövő szeptember végén ér célba. Addig bőven van idő néhány érdekesség megemlítésére.

A 671 millió dollárból készült MAVEN – a név a Mars Atmosphere and Volatile EvolutioN rövidítése – november 18-án indult el a Mars felé vezető hosszú útjára, egy Atlas-5 hordozórakéta hátán. Ha odaér, a vörös bolygó körül majd elnyúlt pályán keringve a légkör összetevőit, dinamikáját, a bolygó környezetét vizsgálja műszereivel. A kutatók célja, hogy a mostani folyamatok alapján megértsék a Mars története során végbement jelentős klímaváltozást, vagyis hogy miképpen vesztette el a bolygó a valaha megvolt vízkészletét és a mostaninál talán százszor sűrűbb légkörét.

Először is a MAVEN útja meglehetősen hosszan, mintegy 10 hónapon át tart a Földtől a Marsig. Az odaérkezést 2014. szeptember 22-ére tervezik. Ez lényegesen több, mint az előző amerikai szonda, a Curiosity marsjárót szállító Mars Science Laboratory (MSL) által a bolygóközi térben eltöltött nyolc és fél hónap. Az eltérés egyik oka, hogy a MAVEN tömege több mint kétszer akkora, mint az MSL-é volt, és az Atlas-5 hordozórakétának is egy kevésbé erős változatával indították.

A Hohmann-féle átmeneti pálya vázlata. (Kép: University of Arizona)

Elvileg a Mars felé vezető ún. Hohmann-féle transzfer pálya, ami az energia felhasználása szempontjából a leghatékonyabb megoldás az odajutásra, mintegy 0,7 éves (8,4 hónapos) utazást kínál. A Föld és a Mars egymáshoz képesti helyzete kb. 26 havonta teszi lehetővé az ilyen energiatakarékos indítást. A gyakorlatban sosem pontosan a Hohmann-ellipszis mentén, hanem az azt megközelítő pályán juttatják el az űrszondákat a Marsig. Így van lehetőség korrekcióra is, ha valamilyen hiba csúszna a megvalósításba. A konkrét pálya függ például az űreszköz tömegétől, a hordozórakéta és a hajtóművek teljesítményétől, a hajtóanyag mennyiségétől, a földi starthelytől, illetve attól is, hogy a Marson le akarnak-e szállni vagy inkább pályára szeretnének állni körülötte.

A MAVEN már a tizedik amerikai űrszonda, amelyet a Mars körüli pályára küldenek (a számban tehát nincsenek benne a bolygó mellett elrepülő, vagy a felszínre leszálló szondák). Az első a Mariner-9 volt 1971-ben, a legutóbbi a most is kitűnően működő Mars Reconnaissance Orbiter, 2005-ben. A keringő szondák általában sikerrel működtek. Emlékezetes kivétel volt a Mars Observer 1993-ban, illetve a Mars Climate Orbiter 1999-ben.

A Mars űreszközökkel való kutatásának nemzetközi története egyetlen látványos ábrán, még az idei két indítás (a MAVEN és az indiai Mars Orbiter Mission) nélkül. Mindegyik függőleges sáv egy-egy űrszondát jelöl, az 1960-as évektől kezdve, balról jobbra, időrendben. A sávok színei az indító országot jelzik: narancssárga a Szovjetunió, kék az Egyesült Államok, piros Oroszország, bordó Japán és rózsaszín az Európai Űrügynökség. A csíkok végén látható jel utal az űreszköz céljára (keringő vagy leszálló egység, esetleg marsjáró). A zöldek sikeresek voltak, a világoskékek csak részben. A sárga színű csillagok mind kudarcra utalnak – a Mars esetén volt belőlük bőven. A rajzon feltüntették azokat az űrszondákat is, amelyek csak elrepültek a Mars mellett, például azért, hogy a távolabbi Naprendszerbe vezető útjukon lendületet nyerjenek (pl. Rosetta, Dawn). (Grafika: Karl Tate / Space.com)

(Sorozatunkat hamarosan folytatjuk a MAVEN-nel kapcsolatos további érdekességekkel!)