Érdekességek a MAVEN-ről (3. rész)
(Rovat: Űrszondák a Marsnál - 2013.12.03 07:15.)

A már a Mars felé tartó amerikai űrszonda különleges abból a szempontból, hogy készítése során nem hogy túllépték volna a költségvetést, de még meg is tudtak takarítani a pénzből.

Mint korábban említettük, a Mars légkörének és környezetének vizsgálatára november 18-án indított MAVEN (Mars Atmosphere and Volatile EvolutioN) űrszonda 671 millió dollárba került. Pontosabban ennyi volt az elkészítésére szánt költségvetési keret. A könyvelés számai még nem véglegesek, de nagyon úgy néz ki, hogy végül ennél olcsóbban „hozták ki” az űreszközt. A megtakarítás jutalma, hogy a maradványt át tudják csoportosítani a majdani mérési adatok tudományos feldolgozására és értelmezésére, vagyis új kutatókkal tudják majd megerősíteni a műszerekért felelős csoportokat. Így minden bizonnyal még a reméltnél is több tudományos hasznot húzhatnak majd a MAVEN-ből. Már az eddigi előkészítő fázisban is sikerült több szakembert foglalkoztatni a kutatócsoportokban.

A MAVEN 2014 szeptemberében érkezik a Marshoz, ahol elnyúlt pályára áll. (Fantáziakép: NASA / GSFC)

A megtakarítás ritkán hallott fogalom az űreszköz-fejlesztésekkel kapcsolatban. Épp ellenkezőleg, a hírek általában költségtúllépésről szólnak. Ezeket sokszor „lenyelik” az űrügynökségek, bár ilyenkor a többi program látja ennek kárát, hiszen a költségvetés véges. Az is előfordul, hogy ha az előkészítés korai fázisában szaladnak el a költségek, akkor a fejlesztést akár le is állítják.

Összehasonlításképp álljon itt egy közelmúltbeli amerikai példa. A Marshoz előzőleg, 2011-ben küldött, most is jól működő Curiosity önjáró laboratórium végül 2,5 milliárd dollárba került, ami 900 millióval haladta meg az eredetileg tervezett összeget. Csak a túlköltésből bőven kijött volna tehát még egy MAVEN kategóriájú űrszonda – bár a reális összevetés nem könnyű, hiszen egy komplex marsjáró, mint a Curiosity nyilván többe kerül, mint egy bolygó körül keringő űrszonda.

A MAVEN – legalábbis amerikai értelemben vett – olcsóságát annak köszönheti, hogy a kutatók, mérnökök és űripari szakemberek ezúttal nem akarták feltalálni a spanyolviaszt: ahol lehetett, ott már bizonyított technikai megoldásokat alkalmaztak. A tudományos műszerekhez hasonló berendezések például már repültek űreszközökön, ha nem is így együtt, és nem is mind a Marshoz. Magának az űrszondának a teste és a kiszolgáló berendezései (például a kommunikációs rendszer, a hajtóművek) a Lockheed Martin cég korábbi gyártási tapasztalatainak a felhasználásával készült. A MAVEN-hez hasonló volt például a még mindig üzemelő Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) vagy a Jupiter felé tartó Juno. A MAVEN űrszonda platformja szinte tökéletes másolata a 2005-ben indított MRO-énak, csak a mérete valamivel kisebb, a hajtóanyag-tartálya pedig nagyobb.

Nem utolsó sorban a takarékosság és a jobb hatékonyság érdekében ellenálltak annak a kísértésnek, hogy kamerát szereljenek fel a MAVEN-re. Inkább egy más, tudományosabb jellegű programot részesítettek előnyben – hiszen végső soron a Mars-felvételekből már eddig sem szenvedtünk hiányt. Felmerült még egy kisméretű, amolyan diákkamera felszerelése, olyasmi, mint ami a MoonKAM volt a NASA Hold körül keringő GRAIL űrszondapárosán. Végül erről is letettek, hogy a Földre továbbítható korlátozott adatmennyiséget jobban kihasználhassák a fedélzeti műszerek mérési adatainak letöltése céljából.

Bízzunk benne, hogy az elképzelések beválnak, a szonda jól működik majd, és a MAVEN 2014-től sok érdekes információt szolgáltat a Mars eddig kevéssé vizsgált folyamatairól, a légkörről, és hogy a múltban hogyan veszhetett el a bolygó vizének és légkörének szinte teljes egésze. Még akkor is, ha az érdeklődő közvéleménynek ezúttal – látványos képek híján – be kell érnie a remélhetőleg izgalmas tudományos eredményekkel...