Mars Odyssey: pályamódosítás
(Rovat: Űrszondák a Marsnál - 2014.02.18 07:15.)

A NASA legrégebb óta aktív marsi űrszondájának pályáját új tudományos feladatok miatt átalakítják.

A finom manőverek sorozata a múlt héten kezdődött, és egészen 2015 novemberéig eltart. Akkor érik majd el azt a pályát a vörös bolygó körül, amely lehetőséget ad a reggeli marsi ködök, felhők és a felszín deresedésének a szisztematikus vizsgálatára. A 2002 eleje óta a Marsnál aktívan dolgozó űrszonda ezzel olyan lehetőséget kap, amilyet legutoljára az 1970-es években a Viking keringőegységek. Ezek alkalmasak voltak a napkeltekor lezajló, elsősorban a vízzel kapcsolatos légköri és felszíni változások megfigyelésére, mivel pályájuk a reggeli napsütés által megvilágított területek fölött vezetett el. Mint a NASA későbbi keringő szondái, mind az ESA Mars Express űrszondája inkább a délutáni fényben fürdő területekre koncentrált, hiszen olyankor a felszín alakzatai tisztábban kivehetők felülről.

A veterán Mars Odyssey űrszonda 2001-ben indult a Földről, még annak az évben októberben érkezett oda, és 12 éve figyeli műszereivel a Marsot. Közel a pólusok fölött húzódó, ún. napszinkron pályán működik, ahol „lefelé”, azaz északról dél felé tartva az egyenlítői síkot az első hat működési évében helyi időben délután 5 óra körül metszette. A pályák felszálló, délről északra tartó szakaszában ez reggel 5 óra volt. Később 3 évre a pályasíkot elforgatták úgy, hogy ez az időpont kb. 4 órára változott. A változásokkal mindig egy-egy tudományos műszer, vagy később az energia-ellátó rendszer működésének próbáltak kedvezni. Most a cél egy 6:45-ös napszinkron pálya, amelyen a szonda a felszálló ágban repül el a reggeli megvilágítású, a leszállóban a helyi napnyugta után látható területek fölött. (Fantáziakép: NASA / JPL-Caltech)

A pálya fokozatos módosítása révén a kutatók többet szeretnének megtudni a reggeli (napkelte utáni) és esti (napnyugtát követő) hőmérsékleti változásokkal kapcsolatba hozható jelenségekről, méghozzá sok különböző helyen és hosszú időn át, eltérő évszakokban. Ilyenek a nyári légköri áramlások egyes lejtők mentén, illetve a talajban kifagyott szén-dioxid-jég gyors szublimálása okozta tavaszi „gejzírek” a bolygó pólusai környékén. Néhány kutató az egyes kráterfalakon megfigyelhető friss lefolyásnyomokat is időszakos, a hőmérséklet emelkedésével megjelenő folyékony vízzel magyarázza, de erre eddig még nem találtak perdöntő bizonyítékot.

Reggeli felhők a Marson, a Viking-1 Orbiter 1976-os felvételén. (Kép: NASA / JPL)

Talán a jövő év novembere sem késő még szisztematikus méréssorozatok elkezdéséhez. A becslések szerint még akkor is 9-10 évnyi normális működésre elegendő hajtóanyaga marad a megszokott pályamanőverek végrehajtására. A Mars Odyssey nem csak saját mérései miatt fontos, de időnként adatátjátszó állomásként is szolgál a Mars felszínén dolgozó űreszközök és a földi irányítók között.