Marsi üstökös: nagy tűzijáték lehetett
(Rovat: Űrszondák a Marsnál, Mars Express és Beagle-2 - 2014.11.12 07:15.)

A vártnál több, sok tonnányi por jutott a Mars légkörébe a C/2013 A1 (Siding Spring) üstökös közeli elrepülésekor.

Az igen ritka kozmikus közelségre október 19-én került sor. Egy olyan üstökös repült el alig 140 ezer km-es távolságban a bolygó mellett, amely most először jutott az Oort-felhőből a Naprendszer belső régiójába. Így anyaga is bolygórendszerünk keletkezési idejének megfelelő állapotban konzerválódott. A Mars körül dolgozó két amerikai és egy európai űrszonda mérései alapján az előzetesen számítottnál nagyobb mennyiségű por érkezett az üstökössel. Sikerült több információt szerezni az üstökös magjáról is.

A történtek fényében beigazolódott, hogy nem ártott az óvatosság, vagyis a Mars körül keringő szondák pályájának átalakítása úgy, hogy az üstökös legnagyobb közelsége idején a bolygó túlsó oldala fölött tartózkodjanak. A múlt héten ismertetett új tudományos adatok a NASA idén a Marshoz érkezett MAVEN (Mars Atmosphere and Volatile Evolution), a régebb óta aktív MRO (Mars Reconnaissance Orbiter), valamint az ESA Mars Express szondájától, annak is a radarberendezésétől származnak.

Az üstökös, a Mars, és a mögötte „elbújtatott” űrszondák. (Fantáziakép: NASA / JPL)

A mérések alapján kiderült, hogy a Mars légkörébe jutó üstökösanyag hatására rövid időre megerősödött a bolygó ionoszférája. A légkör felső rétege a normálisnál sokkal több elektromosan töltött részecskét, iont tartalmazott. A jelenség egyértelműen összekapcsolható volt az üstökös érkezésével és a kialakuló különösen erős meteorzáporral.

A meteorzápor valószínűleg látványos jelenség lehetett volna egy a Mars felszínén megfelelő helyen álló szemlélő számára, de közvetlen űrszondás megfigyelése nem volt lehetséges. (A Marson található két felszíni egység helyzete ehhez nem kedvezett.) A marsi légkör kutatására küldött, a mostani jelenséghez épp időben érkezett MAVEN két módon is regisztrálta a C/2013 A1 (Siding Spring) üstükös hatását. Az ultraibolya tartományban érzékeny képalkotó spektrográfja (Imaging Ultraviolet Spectrograph) a felsőlégkörben észlelte magnézium és vas ionjainak megnövekedett mennyiségét a meteorzápor után. Még a leghevesebb földi meteorzáporok hatása sem hasonlítható ehhez. Az emisszió órákon át meghatározta a Mars ultraibolya színképét, és az elkövetkező két nap alatt fokozatosan tűnt el. Ugyancsak a MAVEN tömegspektrométere (Neutral Gas and Ion Mass Spectrometer) képes volt elemezni a Mars légkörébe belépő üstököspor összetételét. Nyolc különféle fémion (nátrium, magnézium, kálium, króm, mangán, vas, nikkel és cink) jeleire bukkantak.

Az európai Mars Express szonda amerikai-olasz együttműködésben épült radarberendezése (Mars Advanced Radar for Subsurface and Ionospheric Sounding, MARSIS) az üstökösközelség utáni órákban óriási elektronsűrűség-növekedést ézlelt a marsi ionoszférában. Az MRO radarberendezésének (Shallow Subsurface Radar, SHARAD) mérései nyomán hasonló eredményre jutottak. A becslések szerint az elektronok sűrűsége elérte a normális érték 5-10-szeresét. Az MRO nagyfelbontású kameráját (High Resolution Imaging Science Experiment, HiRISE) a közeledő üstökösmag felé irányították. Bár a kamera egész más feladatra – a bolygó felszínének fényképezésére – készült, így is tudott érdekes eredményekkel szolgálni. A C/2013 A1 üstökös magjának átmérője nem haladja meg a 2 km-t, a fényességváltozások alapján becsült forgási periódusa 8 óra. Ez utóbbi eredmény összhangban van a Hubble-űrtávcsővel kapott értékkel.

Öt felvétel a C/2013 A1 (Siding Spring) üstükös magjáról. A képeket 35 perc leforgása alatt az MRO HiRSE kamerájával készítették, 2014. október 19-én. Ekkor a szonda 138 ezer és 150 ezer km közötti távolságból figyelte az üstökösmagot. (Kép: NASA/ JPL-Caltech / University of Arizona)

A MAVEN és társai tovább figyelik a Marsot, hogy kiderítsék, lesz-e megfigyelhető hosszabb távú hatása is az októberi nagy üstökösközelségnek.