ExoMars 2018: itt szállhat le
(Rovat: Űrszondák a Marsnál, ExoMars - 2015.11.01 13:15.)

Az európai és orosz együttműködésben készülő marsi leszálló űrszonda és rover számára az Oxia Planum nevű síkság jöhet szóba.

Legalábbis ezt a helyszínt javasolják a szakemberek első számú jelöltként az ExoMars 2018 leszállóhelye számára. A végleges döntést az ESA és a Roszkoszmosz az indítás előtt hat hónappal hozza meg. A jelenlegi tervek szerint az űrszonda 2018 májusában indul és 2019 januárjában érkezik a Marshoz. Mivel az űreszköz építésének és tesztelésének menetrendje már most feszítettnek tűnik, amolyan „B tervként” azzal is számolnak, hogy a szonda kicsúszik a 2018-as indítási ablakból. Ebben az esetben várni kell 2020-ig, amikor a Föld és a Mars pálya menti helyzete ismét kedvező lesz az energiatakarékos eljutáshoz a külső bolygószomszédunkig.

A képen az ESA Mars Express szondájának felvételeit kombinálták a NASA Mars Global Surveyor szondájának magasságméréseivel. Ez utóbbi adatokat jelzi a színskála. A landolás hibaellipszise 104 km × 19 km-es. A nagytengely iránya függ az érkezés időpontjától. A 2018-as mellett előrelátóan 2020-as startlehetőségekkel is számoltak. (Kép: ESA / DLR / FU Berlin / NASA MGS MOLA Science Team)

Az Oxia Planum egy sík felületű medence a Marson, ahová valamikor – a most is megfigyelhető kiszáradt folyómedrek alapján – vízfolyások vezettek. A landolás majdani helyszínének kijelölésekor gyakorlati szempontokat is figyelembe kell venni. Amellett, hogy a területnek tudományos értelemben ígéretesnek kell lenni, kellően sima és sík (nem lejtős), valamint alacsony fekvésű helyet is kell választani. Az előbbi szempont a biztonságos felszínre érkezést segíti elő, az utóbbi az ejtőernyős légköri fékezéshez a minél vastagabb légréteget garantálja. Az is fontos szempont, hogy a szélsebesség lehetőleg a legkisebb legyen. A víz valamikori jelenléte az Oxia Planum területén azt támasztja alá, hogy ott érdemes az esetleges egykori élet nyomai, szerves anyagok után kutatni.

Az ExoMars 2018 egy orosz készítésű felszíni kutatóbázist és egy hatkerekű, európai gyártású marsjárót (rovert) tartalmaz. A startot egy orosz Proton hordozórakétával tervezik Bajkonurból.

Így néz majd ki az ExoMars 2018 rover. (Fantáziakép: ESA)

Maga az ExoMars program kétrészes: hamarosan, 2016 márciusában egy keringő űrszonda, a Trace Gas Orbiter (TGO) veszi az irányt a vörös bolygó felé. Az ugyancsak Protonnal startoló űreszköz a Mars felszínét és légkörét – például a nyomokban előforduló metánt – tanulmányozza majd, távérzékeléses módszerekkel. A 2016-os start során egy kisebb európai leszállóegység (a neve Schiaparelli) is indul, és jövő októberben érheti el a felszínt.

Az Oxia Planum a marsi egyenlítőtől valamivel északra fekszik. A területet sötét színű, feltehetően vulkanikus eredetű réteg borítja, ami alól az erózió miatt helyenként kibukkannak a kb. 3,9 milliárd évvel ezelőtt, vizes környezetben keletkezhetett agyagos, üledékes kőzetek. A fedőréteg egészen az elmúlt néhány százmillió évig védhette az alatta levő kőzeteket, ami reményt ad arra, hogy ott az egykori életre utaló érdekes nyomokat találjanak. Az ExoMars 2018 rover – eddig egyedülálló módon – képes lesz a felszín alá akár 2 m-es mélységbe is lefúrni mintákért, amelyeket a helyszínen elemez majd.

A térképen piros körökkel az Oxia Planum mellett a másik három tüzetesen vizsgált leszállóhelyjelöltet is feltüntették. Néhány korábbi Mars-szonda működési helyét fehér kereszt jelöli. (Kép: ESA / CartoDB)

Az ExoMars programot az elmúlt évek során többször át kellett tervezni. Az amerikai fél pénzügyi okokból visszalépett a jelentős részvételtől, ugyanakkor a NASA – ha kisebb mértékben is, de – továbbra is együttműködő partner maradt.