Fly me to the Moon
(Rovat: Űrturisták és magánűrhajók - 2014.06.18 07:15.)

Azaz repíts el a Holdhoz – állítólag már ketten befizették az előleget, hogy egy Szojuz űrhajóval megkerülhessék égi kísérőnket.

Technikai akadálya azért még van a kirándulásnak, de dolgoznak a megoldáson. Az alacsony Föld körüli pályára, a Nemzetközi Űrállomásra (ISS) irányuló utakhoz használt megbízható orosz űrhajót még alkalmassá kell tenni a Holdig való repülésre. A két jelentkezőről az utazást szervező amerikai Space Adventures vállalat tett bejelentést. Ez az a cég, amely a korábbi években „űrturistákat” – találóbb megjelöléssel fizető űrutasokat – segítettek eljuttatni az ISS-re. Eddig nyolc alkalommal heten repültek, köztük Charles Simonyi volt az egyedüli, aki kétszer vett részt űrutazáson. A következő Sarah Brightman brit énekesnő lesz, aki 2015 végén kerülhet sorra. Kiképzését a jövő év elején kezdik. A jelenleg érvényes árlistán egy út az űrállomásra személyenként 52 millió dollárt, a Hold körberepülése 150 milló dollárt ér. Ha az amerikai kereskedelmi űrhajók pár év múlva elkészülnek, számítanak az ISS-re történő utazás árának csökkenésére. Érdekesség, hogy az 52 milliós költség kevesebb, mint amennyit a NASA fizet az oroszoknak az űrhajósai fel- és lejuttatásáért. Azonban a profi űrhajósoknak jobb kiképzés is jár, ami ugyancsak benne foglaltatik az árban.

Egy Szojuz űrhajó, a TMA-09M jelű, amint elhagyja a Nemzetközi Űrállomást. (Kép: NASA)

A holdi utazás alkalmával a Szojuz három férőhelyének egyikét, a parancsnoki ülést hivatásos orosz űrhajós foglalná el, a két „turistahely” alkalmanként 300 milliós bevételt termelne. A Space Adventures szerint ez – ha nem is olcsó a szó hétköznapi értelmében, de – igen jó ár-érték arányt jelent. A Szojuz jelentős megújítása magában foglalja többek közt a kommunikációs és navigációs rendszerek átépítését. Új hővédő burkolatra is szükség van, mivel a légkörbe lépés sebessége nagyobb a Hold felől visszatérve. Azt is fontolgatják, hogy először csak a légkörbe merülve csökkentenék a sebességet, mielőtt sor kerülne az ejtőernyős leszállásra. Ezt a módszert korábban, az 1960-as években a Zond automata holdszondáknál – amelyek feladata a később soha meg nem valósult szovjet emberes holdutazás előkészítése volt – is alkalmazták. A holdi Szojuznál több helyre lesz szükség az utasok kényelme érdekében is, hogy a Földtől a Holdig tartó, majd onnan visszavezető, kb. egy hétig tartó utat könnyebben elviseljék.

Fly me to the Moon – gondolhatta az a két, egymástól függetlenül jelentkező, egyelőre a nyilvánosság számára ismeretlen személy, aki már be is jelentkezett a Hold megkerülésére. Egy elképzelhető repülési mód lenne, ha az utasok először az ISS-re mennének fel. Miután néhány napot ott töltenek, eltávolodnak tőle, és a Föld körüli pályán csatlakoznak az időközben egy külön Proton rakétával felbocsátott lakómodulhoz és a Holdig jutáshoz szükséges meghajtást biztosító Blok-DM gyorsítófokozathoz. Ezzel aztán egyszer elrepülnének az égitest túlsó, a Földről nem látható oldala fölött, majd visszatérnének a Földre. Ha az ISS-en tett látogatást is beszámítjuk, az út 17 napon át tarthat. Mielőtt emberekkel megcsinálnák ezt a túrát, először próbaként természetesen automata űreszközt küldenek. A legelső fizetős út nem várható korábbra, mint 2017 vége.