A földmegfigyelés „demokratizálódik”
(Rovat: Üzlet és munkahely, Az űrállomás és Oroszország , Új eszközök és anyagok - 2014.01.29 07:15.)

Hétfőn két orosz űrhajós felszerelte a Nemzetközi Űrállomás (ISS) külső részére egy kanadai cég két kameráját.

A január 27-én Oleg Kotov és Szergej Rjazanszkij által végrehajtott hatórás űrséta valójában egy decemberben sikertelenül végzett próbálkozás megismétlése volt. Akkor technikai okokból nem tudták a kamerákat csatlakoztatni, vissza kellett vinni azokat az űrállomásra. A kanadai, vancouveri székhelyű, UrtheCast nevű induló kisvállalkozás egy nagy es egy közepes felbontásra képes kamerát készített. Az első jelentések szerint ez utóbbi bekapcsolásakor nem ment minden rendben, de utána megerősítették, hogy a 17 millió dollárba került eszközök jól működnek.

Kotov és Rjazanszkij még december 27-én, a végül eredménytelenül befejezett űrsétájuk alkalmával. (Kép: NASA)

Az ISS orosz szegmensének külsején felszerelt két kamera fénykép- és videofelvételeket tud a Földre továbbítani. A kanadai vállalkozás a feljuttatásért cserébe Oroszország fölött készülő képekkel is „fizet” az orosz űrügynökségnek. Emellett a felvételek értékesítéséből is remélnek bevételt. Az UrtheCast egyike azoknak a mostanában induló vállalkozásoknak, amelyek ráéreztek a földmegfigyelésben rejlő üzleti lehetőségekre, amiket most már viszonylag egyszerű és olcsó eszközökkel is ki lehet aknázni. Míg más cégek például miniatűr műholdak flottájával szeretnék körbevenni és mintegy „bekamerázni” egész bolygónkat – az amerikai Skybox Imaging elképzeléseiről és első eredményeiről nemrég mi is írtunk –, a kanadaiak az ISS-t választották. A megoldásnak vannak előnyei és hátrányai is.

Az előnyök között említhető, hogy nem egy önálló műholdat kellett pályára állítani, minden szükséges kiszolgáló egységgel együtt. A kamerák hordozására ott van egy stabil, már a világűrben keringő platform, a kész űrállomás, a maga komoly energia-ellátó rendszerével. Ennek összes kapacitásához képest a kis kamerák elhanyagolhatóan keveset fogyasztanak, így gyakorlatilag szünet nélkül üzemeltethetők. Hátránynak számít ugyanakkor az ISS pályája, amelynek hajlásszöge csak kb. 50°-os az Egyenlítő síkjához képest. Az általában poláris pályákon keringő hagyományos földmegfigyelő műholdakkal szemben így nem tudnak felvételeket készíteni magasabb földrajzi szélességeken fekvő területekről. Az is igaz viszont, hogy az űrállomásról megfigyelhető területeken él az emberiség túlnyomó többsége.

Az UrtheCast nagy (balra fent) és közepes (jobbra lent) felbontásra képes kamerája az ISS Zvezda moduljának külső részére szerelve. (Kép: UrtheCast / Roszkoszmosz)

Az oroszokkal való együttműködés és a viszonylag alacsony költségek miatt az UrtheCast megengedheti majd magának, hogy közel valós időben, mindenki számára nyilvánosan és ingyenesen elérhető módon közvetítse majd azt, amit az űrállomás aljáról „lát” a kamerája. Scott Larson, a cég vezérigazgatója szerint ha valaki mondjuk 400 millió dollárt költ egy földmegfigyelő műholdra, akkor nehezen képzelhető el, hogy a képeit ingyen terjessze. Ők viszont a nyílt hozzáférésű adatokkal szeretnék elősegíteni az új, kreatív alkalmazások kifejlesztését is.

Ahogy küszöbön áll az élőben, nyilvánosan is hozzáférhető űrfelvételek korszaka, felerősödnek az adatvédelmi aggályok. Hasonló volt a helyzet például a Google Street View szolgáltatása esetén is, ahol a problémát úgy igyekeztek orvosolni, hogy a személyes jellegű részleteket (például a képekre kerülő emberek arcát vagy az autók rendszámát) elmosódottá és így felismerhetetlenné tették. Ilyesmit az élő űrvideóknál bajosan lehetne megtenni. Az elérhető felbontás nem is teszi szükségessé az effajta intézkedést, hiszen ennyire finom részletek a képeken nem lesznek megkülönböztethetők. Mindenesetre még öt-tíz évvel ezelőtt is többnyire titkosnak számítottak a most a felfutó magánvállalkozások jóvoltából egyre szélesebb körben, megfizethető áron vagy épp ingyenesen elérhetővé váló, egyre jobb felbontású űrfelvételek.