Venus Express: csendben vége
(Rovat: Venus Express, A Nap és bolygótestvéreink - 2014.12.25 07:15.)

Nyolc év sikeres kutatómunka után végleg elfogyott az üzemanyag a Vénusz körül keringő európai űrszondán.

A Venus Express így egyre közelebb kerül a bolygóhoz, és várhatóan január közepén megsemmisül a sűrű légkörében. Az Európai Űrügynökség (ESA) 2005 novemberében indított űrszondája valójában a Mars Express és a Rosetta megmaradt komponenseinek felhasználásával, költségkímélő módon épült, akkori árakon 220 millió euróért. A Venus Express kiesésével nem marad egyetlen űreszköz sem a Föld belső bolygószomszédjának környezetében. A japán Akatsuki, amelynek 2010-ben hajtóműprobléma miatt nem sikerült lefékezni és pályára állni a Vénusz körül, 2015 novemberében újra megérkezik. Ekkor még lesz némi remény, hogy a manőver sikerrel jár.

A földi irányítók november 28-án vesztették el a kapcsolatot a Venus Expresszel. Akkor egy a pályamagasság megemelését célzó manőversorozat folyt, de közben valószínűleg kifogyott a hajtóanyag utolsó maradéka is. Enélkül egyrészt folyamatosan süllyed a szonda, másrészt a térbeli orientációját sem tudják tartani, így a mérések és a Földdel való rádiós kommunikáció nem lehetséges. A legutolsó adatok szerint az űreszköz forgásba kezdett, így az irányítókkal való kapcsolat csak rövid időszakokra korlátozódhat, amíg felénk néz az antennája. Ráadásul a Föld és a Vénusz távolsága most épp nagy, ami azt jelenti, hogy a jelek ilyenkor a leggyengébbek.

A szakemberek természetesen tisztában voltak vele, hogy a fedélzeti hajtóanyag már nem tarthat sokáig. A kifogyásának pontos időpontját azonban – mivel az űrszondákon és műholdakon üzemanyagszint-mérő nincs – nem lehetett előre jelezni.

Működési idejének legnagyobb részét a Venus Express 200 km és 66 ezer km között változó magasságú pályán töltötte. Idén május és július között, az utolsónak hitt tartalékok felhasználásával a szondát közelebb (130 km magasságig) vitték a bolygóhoz, hogy elnyúlt pályájának egy szakaszán jobban belemerüljön a Vénusz légkörébe. Egyúttal a felsőlégköri fékezés módját is gyakorolták, ami a jövő űrszondái számára hasznos lehet a bolygó körüli pályára álláskor. A kísérletek után – mivel az űreszköz nem sérült és üzemanyag is maradt – a pálya Vénuszhoz közeli pontját megemelték 460 km-re.

A Venus Express számos tudományos eredménye közül említésre méltó, hogy a bolygón a viszonylagos „közelmúltban”, vagyis 2,5 millió éve még lehetett vulkáni aktivitás. A szonda mérte a felsőlégkörben található kén-dioxid koncentrációjának időbeli változásait is, ami akár jelenlegi vulkanizmushoz is köthető. A Venus Express műszerei információval szolgáltak a bolygó fújó szelek sebességéről, kiderítették, hogy az égitest kb. 243 napos, lassú tengelyforgási periódusa két évtized alatt kimutatható mértékben, kb. 6 és fél perccel lerövidült. Jelek mutatnak arra, hogy a jelenleg pokoli felszíni hőmérséklettel és légnyomással jellemezhető Vénusz a távolabbi múltban sokkal több vizet tartalmazhatott, még a felszíni óceánok létezése sem zárható ki.

A Vénusz déli féltekéje a Venus Express VIRTIS (Visible and Infrared Thermal Imaging Spectrometer) műszerének 2006. május 16-ai felvételeiből készült mozaikon. Az éjszakai részről (fent) infravörösben (1,74 μm hullámhosszon), a nappali oldalról az ultraibolya tartományban (480 nm hullámhosszon) készültek a mérések. Az előbbi a kb. 45 km-es magasságban húzódó felhőzetet mutatja, az utóbbi kevésbé mélyre lát le a légkörben, a felhők magassága ott 65 km körüli. A középső mozaikdarabon a vörössel színezett rész 3,8 μm-es infravörös hullámhosszon készült, és a déli pólusnál található légörvény (vortex) vehető ki rajta. A magasság itt kb. 60 km. (Kép: ESA / VIRTIS-VenusX IASF-INAF, Observatoire de Paris / R. Hueso, Univ. Bilbao)

Bár az adatgyűjtés most befejeződött, a Venus Express méréseinek elemzésével, értelmezésével még jó néhány évig el tudják foglalni magukat a kutatók. Így még bizonyára fogunk találkozni új tudományos eredményekkel is.