Vosztok-1, egy korszakalkotó repülés
(Rovat: Vosztok és Voszhod, Gagarin 50 - 2011.04.16 10:15.)

A jövő valóra vált – avagy ezt írtuk volna, ha létezik Űrvilág akkoriban.

Űrvilág, 1961. április 16.

Több hónap óta kísérhetjük már figyelemmel a Szovjetunió azon erőfeszítését, hogy élőlényeket is feljuttasson a világűrbe. Ha beleszámítjuk Lajka kutya repülését is, akkor pedig évek óta tart ez a folyamat. A szovjet mérnökök állhatatosan, lépésről lépésre építkezve, vagy stílszerűen szólva szputnyikról szputnyikra építették fel programjukat. Márciusra már nyílt titoknak számított, hogy ember feljuttatására készülnek Bajkonurból. Főleg azok után, hogy két automata űrszondával is kutyák jutottak fel Föld körüli pályára, mellettük pedig mérőbábuk „ültek”. Aztán megtörtént az áttörés, négy napja – még mindig különösebb hírverés nélkül – elstartolt Bajkonurból a világ első, embert szállító űrhajója. A fedélzetén utazó első űrhajós, Jurij Gagarin pedig űrtörténelmet írt.

A világ első űrhajósa nyolc perc alatt feljutott a 169 km × 315 km-es ellipszispályára, 1 óra 48 perc alatt megkerülte a Földet, élvezte a súlytalanságot, majd áttört a kabinja köré fonódó tüzes poklon, a súrlódás által ionizált, „izzó” levegőn, hogy végül biztonságosan földet érjen a Szovjetunió területén.

De mit kaptunk ettől a repüléstől a szenzációs hírértéken keresztül? A képességet. Hogy olyan technikai újítások létrehozására vagyunk képesek, amelyeket korábban sci-finek képzeltünk. A Szputnyik-1-gyel elértük az első kozmikus sebességet, de az csak egy élettelen eszköz volt. A Vosztok-1-gyel viszont elértük, hogy nemcsak sóvárgunk a végtelenbe, hanem a lábunkkal tapodjuk. És bebizonyosodott, hogy az ember képes az űrben élni, dolgozni. Gagarin étkezett, ivott odafönn, dalolt, fütyörészett, jól érezte magát. Először történt meg, hogy az emberiség egy tagja átlépett egy fizikai határt és nem a Föld bolygón tartózkodott. Az sem elhanyagolható, hogy először sikerült 5 tonnányi (!) tömeget kijuttatni a világűrbe. És először sikerült egy egész kabint kialakítani úgy, hogy életteret biztosítson egy élőlénynek, jelesül egy embernek (korábban az állatok saját kis életfenntartó kapszulákban voltak a kabinon belül, lényegében egy-egy „állatszkafanderben”). Először történt meg, hogy rádióadást sugárzott egy ember az űrből. Aztán a földfelszínen elképzelhetetlen sebességet, 28 500 km/h-t is bejegyezhetünk az ember által elért legnagyobb sebesség rekordjaként a repülés krónikájába. Az emberi technológia új csúcsra ért.

Milyen távlatokat nyit számunkra ez a repülés? Hogy az ember űrbe jutott, 1957. október 4. óta szükségszerű volt. Ezután lehet továbblépni, „használni” a világűrt. Hamarosan nemcsak másfél órára, hanem egy napra, egy hétre, egy hónapra, vagy akár egy évre is felmehet valaki. A rakétatudomány lépteit nézve nemsokára még nagyobb eszközöket juttathatunk fel: többszemélyes űrhajókat, űrállomást. Kikísérletezhetjük, hogy hogyan lehet irányítani ezeket az űrhajókat. (Gagarin űrhajója nem tudott letérni a startnál beállított pályáról, előre meghatározott irányon repült.) Mindezeket azért, hogy minél részletesebben figyelhessük meg odafentről a Földet, a légkört, a felszínt, a hurrikánokat, a tengereket, a vulkánokat, és úgy, ahogy sehonnan máshonnan nem lehet, összefüggéseiben. Aztán azért is, hogy munkába állítsuk a súlytalanságot. Hamarosan új anyagokat állíthatunk elő, ha emberek dolgozhatnak odafönn, új fémeket, új műanyagokat, sőt talán új gyógyszereket.

S talán az sem várat sokat magára, hogy ne csak egy mesterséges égitesten tartózkodjon odafenn egy ember, hanem a világűr más, természetes objektumain is. Igen, eljuthatunk a Holdra, már csak némi rakétaerő és mérnöki lelemény kérdése. És ha eljutottunk a Holdra, igen, továbbléphetünk a Marsra, vagy még tovább. Meghódíthatjuk magunk körül a teret. És ha elég ügyesek vagyunk, minket szolgálhatnak ezek a „hódítások” is, ásványkincsekkel, energiahordozókkal, esetleg élettérrel.

Gagarin megtette minden idők legfontosabb első lépését. Várjuk a többit...

Dancsó Béla

<< előző rész