Korábban már adtunk hírt a születő Orion űrhajórendszer egyes részegységeinek fejlesztéséről. Most újabb egységek előrehaladásáról érkeztek hírek.
A leendő Orion holdkomp hidrogén-oxigén hajtású lesz. A közelmúltban az új hajtómű fékpadi tesztjein figyelemreméltó előrehaladás történt. Az Apollo-programban egykor kifejlesztett erőforrások talán legbonyolultabbika a holdkomp leszálló hajtóműve volt, a legnagyobb mérnöki probléma pedig a tolóerő változtathatóságának kérdése volt és persze a megbízhatóság. Manapság már – talán pontosan az egykori holdprogram tapasztalataira támaszkodva – a tolóerő-szabályozás nem akkora műszaki kihívás, de a biztonság továbbra is elsődleges szempont. A most születő új hajtómű elsődleges próbái a minél rugalmasabb tolóerő-változtatási képesség körül forognak, persze lehetőleg 100 százalékos megbízhatóság mellett. Szabályozható tolóerőre azért van szükség, mert a leszállás különböző fázisaiban hol több, hol kevesebb erő kell a leszálláshoz (a Hold körüli pályáról való lelépéshez például teljes tolóerővel kell lassítani, viszont a felszín feletti utolsó métereken, a sima, nagyobb zökkenő nélküli leszálláshoz már csak a teljes erő töredékére van szükség).
Az új hajtóművet a Pratt and Whitney vállalat Rocketdyne divíziója készíti. Érdekesség, hogy egykor az Apollo holdkomp leszálló hajtóművének tervezésére és gyártására is versenybe szállt az akkor még önálló gyár, ám akkor nem az ő terve valósult meg. A CECE (Common Extensible Cryogenic Engine) nevű szerkezettel szemben azt a követelményt fogalmazta meg a NASA, hogy 10–100% közötti hajtóerő-intervallumban működjön stabilan és a tömegtakarékosság miatt cseppfolyós hidrogénnel és oxigénnel hajtott legyen. (A cseppfolyós hidrogén és oxigén előnye, hogy azonos tömeg mellett 40 százalékkal nagyobb tolóerőt fejt ki, vagy megfordítva a tételt, azonos tolóerő mellett 30 százalékkal kisebb a tömege. Az így felszabaduló 30 %-nyi hajtóanyagtömeg helyett ennyivel több lehet a hasznos tömeg – azaz vagy a műszerpark bővíthető, vagy az életfenntartó rendszer készleteinek növelésével a küldetések hossza tolható ki.)
A CECE jelenlegi kiépítésében 13.800 font – azaz nagyjából 6,2 tonna – tolóerő kifejtésére képes, összehasonlításképpen az egykori Apollo holdkomp leszálló hajtóműve 10.000 font tolóerőt fejtett ki. A fékpadi tesztek második fordulójában az új hajtómű egészen a 9,5 százalékos teljesítményig volt leszabályozható, igaz 20 százalék alatt már nem volt stabil a működése. A fékpadi teszteken eddig összesen 2098 másodpercnyi tapasztalat gyűlt össze, ami máris jól mutatja, hogy viszonylag kevés idő alatt sikerült elérni az 1:5 tolóerő- változtathatóságot. A 10 százalékos teljesítményen is stabilan működő meghajtáshoz persze még további módosítások és tesztek szükségeltetnek
Az új technológiájú holdkomp-hajtómű fejlesztése 2005 óta zajlik a NASA-nál. A céldátum egyelőre 2018, amire készen kell lenni egy megbízhatóan működő példánnyal a leendő holdkompba való beépítéshez. A már most is ismeretes programcsúszás és a jövőben még várható határidő módosulások miatt ez a határidő vélhetően még tágabb lesz. De valószínű, hogy addigra ütőképes hajtómű áll majd a holdutazók rendelkezésére. (Forrás: SpaceDaily.com, kép: NASA)
Kapcsolódó cikkek:
Ejtőtesztek alatt az új űrhajó
Orion + Ares = Constellation
Orion: már nem 2014
Rég volt már, hogy új űrhajó készült valahol a világban, de akkor sem lehetett sokat tudni róluk. A legújabb viszont a szemünk előtt születik meg.
