A NASA közelmúltban bemutatott költségvetése tartalmaz érdekes altételeket is. Egy ilyen titokzatos (?) nevű sor a „habitation augmentation module”... (Induljon egy ilyen pozitív hírrel 2016!)
A fenti szóösszetételt kiegészítő lakómodulként, esetleg kiegészítő lakótérként fordíthatnánk. De hol lehet ilyenre szükség? Nos, a választ az adja meg, hogy a soron következő pénzügyi évben 55 millió dolláros költségvetéssel szereplő tétel, a 350 millió dolláros „Advanced Exploration Systems Program” része. Ez pedig nem más, mint a Holdat, a kisbolygókat és a Marsot megcélzó Orion program. Miről van tehát szó?
Nos, az Orion a Föld körüli pályán akár hat asztronauta számára is képes helyet biztosítani. De hogyan lehet elég az a térfogat akár csak négy űrhajósnak egy aszteroida-látogató (60-90 napos), pláne egy kb. 500 naposra tervezett Mars-utazás esetében? A válasz nyilvánvaló: sehogy! Épp emiatt a NASA már 2012-ben megkezdte annak vizsgálatát, hogy a hosszabb (3, illetve 17 hónapos) űrrepülések esetében milyen – az Orion kabinhoz csatlakozó – lakó- és pihenőhelyiség(ek)re lehet szükség. Ezt nevezték el – immár bő három éve – „habitation augmentation module”-nak (HAM), más forrásoknál „exploration augmentation module”-nak (EAM). Az akkori tervrajzok ezidáig a fiókokban feküdtek, hisz az elsődleges kérdés az volt, hogy egyáltalán lehet-e a céloknak megfelelő űrhajót és rakétát építeni? Lassan azt láthatjuk, hogy igen – s most a NASA számára zöld utat adtak a lakómodullal kapcsolatos kutatások felpörgetésére.
Egy pár évvel korábbi NASA terv egy hosszú (talán a Marsot célzó) űrrendszer összeállításról (fent). Balról jobbra a kriogén hajtóanyagú rakétafokozat, az ISS-től megörökölt technológiájú lakó-, kutató- és pihenőmodul (Hab), egy kisegítő alagút (rajta napelemekkel és űrsétaajtóval). Tovább haladva az MPLM (az ISS-től „örökölt” többfunkciós logisztikai modul) és végül az Orion űrhajó amerikai gyártású parancsnoki-visszatérő kabinja és európai gyártású műszaki modulja.
Lenti ábránkon az előző elképzelésből megismert Hab – alagút – MPLM együttes metszeti rajza látható.
Első lépésként a Kongresszus kér a NASA-tól egy olyan, 180 nap múlva bemutatandó jelentést, mely leírja, hogy a dedikált 55 millió dollárt hogyan, mire és milyen ütemezéssel kívánják elkölteni. Ezt követően – a jelenlegi tervek szerint – 2017 és 2018 folyamán el kell készüljön a modul(ok) műszaki (tehát nem repülő) prototípusa, és a 2020-as évek elejére a Hold környezetében repülő példánya is! Az eddig altatott projekt tehát hirtelen sürgőssé vált – ami persze jó hír –, hisz a 2030-as évekre tervezett Mars-utazásig már nincs sokkal több mint 15 év!
A NASA máris megkereste a vezető amerikai űripari rendszerintegrátorokat (Boeing, Lockheed Martin, Orbital ATK), és nagyjából 1-1 millió dollárt biztosított számukra, hogy különféle tervekkel, ötletekkel álljanak elő. Reményeik szerint ez segítheti a következő lépéseket és megalapozhat egy gyors tendert.
Eközben a Bigelow Aerospace-nél pedig szinte ujjonganak. Ők korábban felfújható űrállomásmodulokat javasoltak mind a NASA-nak, mind pedig űrturistáknak. Az egyik ilyen moduljukat a tervek szerint 2016-ban ki is próbálják a Nemzetközi Űrállomáson. Ha így lesz, és a demonstráció sikerrel végződik, biztosak lehetünk abban, hogy a cég agresszív „nyomulásba” kezd a NASA-nál annak érdekében, hogy az ő felfújható moduljuk legyen a megoldás, hisz – mint majd hangsúlyozni fogják – ők könnyedén kész lesznek 2018-ra!
A Bigelow Aerospace összehajtogatott modulja, melyet 2016-ban a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) kívánnak felfújni. (Kép: NASA / Stephanie Schierholz) Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A NASA 2016-os űrköltségvetése
Felfújható modul a Nemzetközi Űrállomásra?
Az Orion lakómodul fejlesztésének felgyorsításáról (Space News)
Ami ennél fontosabb, sikeresen befejeződött a NASA új nagyteljesítményű hordozórakétájának tervezési fázisa.
