Napjainkban az RSC Energia egy olyan bolygóközi űrhajó felépítésének kifejlesztésén dolgozik, amelyen a legénység az utazás során dolgozni tudna. Ezen kísérletek során felhasználták és összegezték az űrállomásokon eddig szerzett tapasztalatokat.
Az első kísérleti űrhajó a 225 kg tömegű Module-M lenne, amelyet a Nemzetközi Űrállomáshoz csatlakoztatnának azzal a céllal, hogy űrséták során később itt szerelje össze a legénység, és innen is indítsák el további útjára. Ionhajtómű segítségével az űrhajó 1200 km magas, közel kör alakú pályára állna. Ennek a missziónak fő céljaként annak a hatásnak a tanulmányozását tekintik, amit az elektromos hajtómű hosszas használata fejt ki a műszerekre. (Egészen hasonló kísérletet végeznek jelenleg is az Európai Űrügynökség szakemberei a SMART-1 holdszondával.)
Jelenleg az Enyergija gyártelepe az űrhajó szerkezetének megépítésén dolgozik, és virtuális tesztelés során már az összes mechanikus szerkezeti részt kipróbálták. Ezen felül az űrhajó védelmi rendszere és tudományos hasznos terhe is már abban a fejlesztési fázisban van, amely során laboratóriumokban tesztelik őket.
Sajnos a támogatások hiánya miatt az űrhajó további elemeinek gyártásával határozatlan időre leálltak.
A következő űrhajót, a 960 kg tömegű Module-M2-t a Nap-Föld-rendszer első Lagrange-pontjába tervezik küldeni, melynek Földtől mért távolsága másfél millió km, s a Földet és a Napot összekötő egyenesen a Nap és a Föld között helyezkedik el. (A Lagrange-pontok különleges égi mechnaikai egyensúlyi pontok, melyek körül kicsi vagy nulla energia felhasználásával pályára lehet állni, még akkor is, ha a pálya centrumában nincs tömeg. A Module-M2 űrszondának (kísérleti űrhajónak) is fő feladata a bolygóközi repülés során adódó problémákra kitalált megoldások ellenőrzése, új tudományos feladatot is kapna, mégpedig a naptevékenység okozta földi mágneses viharok korai előrejelzését.
A Module-M és M2 sikere után egy újabb, immár 2600 kg tömegű Mars-Module-t küldenének a Marsra, a bolygó tanulmányozására. A kísérleti űrhajó az állandó rendszerdiagnosztikán kívül marsi „távérzékelő” feladatokat, és megfelelő eszközökkel felszerelt leszállóegységekkel Mars-felszíni kutatásokat fog végezni. Két évnél is hosszabb ideig kell majd fenntartani a felszerelés üzemeltetését a Mars körüli pályán. Ha szükséges, az űrszonda (űrhajómodell) képes lesz az alacsony földi pályára történő visszatérésre.
A Mars-Module a következő feladatok ellátására lesz képes:
– marsi klíma, felszín és belső szerkezet tanulmányozása
A leírtakból kiderül, valamiféle útitervet az Enyergija mérnökei is kidolgoztak az emberes Mars-program előkészítésére. Kár, hogy állami támogatás nélkül ennél többet már nem tudnak tenni az orosz kutatók. A célzott állami támogatásra pedig még egy kicsit várni kell. Noha itt kell megemlíteni, a 2005 nyarán a kormány elfogadott 2006-2015 közötti orosz űrprogramban külön helyet kap az emberes Marsra-szállás: egy földi modulban vizsgálnák a hosszú ideig összezárt emberek életét.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
– a Mars felszínének globális fotografikus áttekintése
– a Mars felderítése a különböző optikai és más tartományokban, bolygó körüli pályáról
Oroszország is a Marsra tart (15. rész)
Napjaink orosz emberes Mars-programja
A jelenlegi fejlesztésekről, angol nyelven
A 2000-es Gorskov-terv beindította az orosz szakma fantáziáját, olyannyira, hogy az Enyergija cég vezetői néhány éve a legtöbb, nagy nyilvánosságot kapó sajtótájékoztatón vagy nyilatkozatban megemlítik, sőt, hangsúlyozzák, hogy ők dolgoznak jelenleg az orosz emberes Mars-programon.
