Visszatértek végre a bolygónk környezetét elhagyni nem tudó orosz űrszonda darabjai – már amelyek átvészelték a sűrű légkörben való fékeződést. Vége a sajtó által is fűtött várakozásoknak.
Az első jelentések szerint a Fobosz-Grunt szonda roncsai végül január 15-én, magyar idő szerint 18:45 körül, a Csendes-óceán fölött (a Chiléhez tartozó Wellington-szigettől kb. 1250 km-re nyugatra) értek felszínt, a szakemberek jóslatainak megfelelően semmilyen kárt nem okozva. (A részletes adatok és a pontos helyszín cikkünk megjelenésének pillanatában még nem ismert – ha kiderül valami fontos, természetesen visszatérünk a témára.)
A közelgő esemény hírét óhatatlanul is felkapta a sajtó. Ahogy közeledett a nap, Budapesten például azt írták, hogy talán Budapestre is eshet, Londonban nyilván azt, hogy akár Londonra, és így tovább... Valójában a becsapódás helyét – mint azt tavaly másik két űreszköz, az amerikai UARS és a német ROSAT leesése előtt mi is megírtuk – képtelenség volt pontosan előre jelezni. A légköri fékeződés folyamata ugyanis nagyban függ a felsőlégkör pillanatnyi kiterjedésétől, amit a naptevékenység előre megjósolhatatlan változásai befolyásolnak. Az sem ismert, hogy az űreszköz milyen helyzetben bukdácsol, mekkora az éppen rá ható légellenállás. Egy dolog volt biztos: valahol 51,4° északi és 51,4° déli szélesség között kellett bekövetkezzen az esemény.
A bizonytalanságok dacára az orosz szakemberek mindent meg próbáltak tenni, hogy előre jelezzék a Fobosz-Grunt leesésének helyét. Talán túl sokat is próbáltak, mert a fizika törvényein nem lehet erőszakot tenni. A vége csak zavarodottság lett – hiszen nem sikerülhet megjósolni azt, ami lehetetlen. Az Orosz Szövetségi Űrügynökség (Roszkoszmosz) honlapján sorra jelentek meg az alábbiakhoz hasonló térképek. Ezeken az űrszonda Föld körüli pályáinak a felszínre eső vetülete látható, megjelölve az a pont, ahol az éppen akkor érvényes számítások szerint a daraboknak le kellett volna esnie. Pénteken például szó volt az Indiai-óceánról (Madagaszkár térségéről), később az Atlanti-óceánról (Argentína partjainál), majd szombaton délutánra körbeértek: a Csendes-óceán is jelölt lett (Chile partjainál). Vasárnap délelőtt a Góbi-sivatagot nevezték meg újabb lehetséges helyszínnek.
Ízelítő az orosz előrejelzésekből. Nem egészen két nap leforgása alatt, január 13-án és 14-én az egyre pontosabbnak deklarált jóslatok mind más-más időpontot és helyet adtak, és a sajtó természetesen mindet nyilvánosságra is hozta. (Aki ezeket végig követte, a végén már igazán nem tudhatta, mit higgyen...) A Fobosz-Grunt január 15-ére jósolt leesésének becsült időpontjai, moszkvai idő szerint, fentről lefelé: 16:12, 20:22 és 21:51. (A budapesti zónaidő a moszkvainál három órával kevesebb.) A szűk másfél óra alatt megtett pályaperiódus alatt a Föld is elfordul, ezért haladnak bizonyos távolságra egymás mellett a szomszédos műholdpályáknak megfelelő kék görbék. (Képek: Roszkoszmosz)
Mivel a légkörbe lépés előtt a műholdak szűk másfél óra alatt végeznek egy teljes keringést a Föld körül, csak háromnegyed órás előrejelzési bizonytalanság is épp azt jelentené, hogy a bolygó átellenes pontján zuhanna le az űreszköz. Az időbeli bizonytalanság tehát nagy térbeli pontatlanságot okoz, ami az előrejelzéseket illeti.
A Roszkoszmosz honlapjának vasárnap reggeli látogatóit már egy kicsit másfajta kép, és nem egy konkrét időpontot, hanem egy kb. 8 órás (!) időintervallumot (moszkvai idő szerint január 15-én 18:36-tól január 16-án 2:24-ig) megadó előrejelzés fogadta.
Ezen a térképváltozaton már inkább nem jelölték meg a leesés várható helyét piros ponttal, hiszen az úgyis nagyon bizonytalan volt. (Kép: Roszkoszmosz)
Ez már sokkal korrektebb volt, hiszen nem jelölt ki előre egy jól meghatározott(nak tűnő) leesési időpontot, az intervallum közepét. A térképen azok a helyek voltak láthatók, amelyek fölött haladva a szonda – az előrejelzés hibahatárán belül – bárhol leeshetett. Hiába, ilyen különleges helyzetben a kommunikáció módját is tanulni kell... (Más kérdés, hogy a Roszkoszmosz honlapjának angol nyelvű szekciója tavaly július óta „ideiglenesen” nem frissül, és ez alól most, e nagy nemzetközi érdeklődést kiváltó esemény idején sem tettek kivételt.) Az előrejelzések frissítésébe a végére egészen belejöttek: ahogy közeledett az időpont, úgy váltak egyre pontosabbá a honlapra rendszeresen kikerülő orosz számítások. Bár tény, hogy az utolsó publikált előrejelzésnél is kb. 20-25 perccel hamarabb semmisült meg az űreszköz.
Az előzetes modellszámítások szerint a 13,5 tonnás Fobosz-Grunt üzemanyaga nem, csak kb. 200 kg-nyi darabjai érték el a felszínt. A nagyjából 20-30 darab több száz km-es hosszú és több tíz km széles sávban szóródott szét. A megmaradt nagy mennyiségű (kb. 7,5 tonna) hajtóanyag tartályai szerencsére viszonylag alacsony olvadáspontú fémből, alumíniumból készültek. Így a fékeződés során keletkező hő miatt már mintegy 100 km magasban kilyukadhattak, a mérgező üzemanyag nem jutott le a felszínig.
A Fobosz-Grunt szonda programja nagy reményekkel indult, de szomorúan végződött. Most, hogy pályafutása idő előtt véget ért, emlékezésül az oldal alján fordított időrendben összegyűjtöttük az Űrvilágnak a témával foglalkozó korábbi cikkeit. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A Fobosz-Grunt utolsó órái
Szabotázs, vagy mi?
Kárfelelősség a világűrben
Fobosz-Grunt: január közepén eshet le
Helyzetjelentés a Fobosz-Gruntról
Még él! – vették az orosz Mars-szonda jeleit
Fobosz-Grunt: a Marshoz már biztos nem megy
Fobosz-Grunt: december elejéig lehet próbálkozni
Fobosz-Grunt: megmentik vagy leesik?
Fobosz-Grunt: egyelőre még nem kudarc
Az orosz Mars-szonda elhagyta a Földet...
Fobosz-Grunt: start november 9-én
Fobosz-Grunt: 2011-re halasztva
Késik az orosz Naprendszer-kutatás újraindulása?
A nagy utazás: élőlények a Phobosra
Látogatás egy „műholdgyárban”
Hamarosan kínai Mars-szonda indul?
Az orosz bolygókutatás ismét szárnyal?
Már biztosra vehető a
Fobosz-Grunt indítása?
Új orosz Mars-szondák terve
A Mars meghódítása (7. - befejező - rész): Mit hozhat a jövő?
A Csendes-óceánban végezte a Fobosz-Grunt (RIA Novosztyi)
Az orosz űrügynökség vezetője azzal a hajmeresztő feltételezéssel állt elő, hogy a közelmúlt orosz űrkudarcai mögött talán külföldi erők „aknamunkája” állhat.
