Az európai űrszonda egyre közelebb van célpontjához, a Csurjumov–Geraszimenko-üstököshöz. Új szakaszba lépett a pályamódosító manőverek sorozata.
Július 2-án már a felénél jártak azoknak a jelentős pályamódosító manővereknek, amelyek segítenek a Európai Űrügynökség (ESA) Rosetta űrszondájának, hogy felvegye az üstökös pálya menti sebességét, és hamarosan megközelítse azt.
A 67P/Csurjumov–Geraszimenko-üstökös néhány földi „dologgal” összehasonlítva, méretarányosan. (Kép: ESA)
A pályakorrekciók május 7-én kezdődtek. Az első, kéthetente végrehajtott, május 21-én indult hármas manőversorozat célja az volt, hogy a természetes és a mesterséges égitest egymáshoz viszonyított 775 m/s-os sebességét jelentősen csökkentsék. Technikai szempontból ezek a manőverek a leghosszabbak közé tartoztak, amelyeket valaha az ESA űrszondáival végrehajtottak. A negyedik alkalom után a relatív sebességből 667,8 m/s-ot sikerült ledolgozni.
Az üstökössel való, augusztus 6-án esedékes randevúig 1 m/s alá kell vinni az űrszonda hozzá viszonyított sebességét. A következő rakétabegyújtások – amelyek négyes sorozata most, 2-án indult – már jóval kisebb sebességváltozást irányoz elő, a finomabb hangolást szolgálja. A következő dátumok: július 9, 16 és 23. Utánuk még két tervezett alkalom lesz, amikor már az üstökös közvetlen közelében kell, még finomabban manőverezni. Bár a hajtóművek egyre rövidebb ideig működnek, és a szonda sebessége is egyre kevésbé változik, a földi irányítóktól a helyzet már rövidebb reakcióidőt követel meg. Ha esetleg bármi nem a tervezett módon alakulna, kevesebb lehetőség marad korrigálni. Ez azonban szerencsére csak elméleti lehetőség, amire fel kell ugyan készülni, de a Rosetta eddig kitűnően működött.
S hogy a címben feltett kérdésre egy másik képpel is válaszoljunk: ekkorának – immár több mint egy képpontnyi kiterjedésűnek – látta a Rosetta OSIRIS keskeny látószögű kamerája (NAC) a Csurjumov–Geraszimenko-üstököst június 28-án, mintegy 86 ezer km-es távolságból:
(Kép: ESA / Rosetta / MPS for OSIRIS Team MPS / UPD / LAM / IAA / SSO / INTA / UPM / DASP / IDA)
A képek sorozata alapján meg tudták állapítotani, hogy az üstökösmag forgási periódusa 12,4 óra. Július 3-án aztán már fele ekkora távolságban járt az űrszonda a célpontjától, a hét vége felé pedig csak 36 ezer km lesz közöttük – épp annyi, amennyivel a geostacionárius műholdak keringenek a Föld felszíne fölött. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Már látja a célt a Rosetta
Rosetta: még száz nap az ébredésig
Magyar közreműködők a Rosetta fejlesztésében
Ébresztő, Philae!
Új szoftver a Rosetta leszállóegységén
A Rosetta manővereiről (ESA Rosetta blog)
Sikeresen tesztelték a Rosetta űrszonda leszállóegységének (Philae) új szoftverváltozatait. 
