Krumpli? Gumikacsa? Ahogy közeledik az európai űrszonda a Csurjumov–Geraszimenko-üstököshöz, egyre részletesebb képet kaphatunk a magjáról. Itt az első meglepetés!
A hét elején az OSIRIS keskeny látószögű kamerájával kb. 12 ezer km-es távolságból készített felvételeken az üstökös magja helyén meglehetősen furcsa, szabálytalan, két fő részből álló alakzat tűnt fel. Úgy fest, hogy a 67P/Csurjumov–Geraszimenko-üstökösnek nem csak a neve, de a magja is kettős! Egyelőre csak találgatni lehet, hogy a két, egymáshoz feltehetően lazán kötődő rész egyszerre keletkezett és anyaguk is hasonló, vagy netán két független, de valamikor a Naprendszer korai időszakában egymáshoz kis relatív sebességgel közel került és „összeregadt” égitestről van szó. Az is elképzehető, hogy egy valamikor egységes darab jeges anyagának elillanása, esetleg erős kitörése nyomán lett ennyire szabálytalanná a test, amikor korábbi pályáin a Nap közelébe jutott. Sőt az sincs kizárva, hogy egy másik égtesttel történt majdnem végzetes ütközés formálta ilyenné az üstökösmagot. Ezekre a kérdésekre nyilván választ fogunk kapni, ha a szonda hamarosan megkezdi méréseit a furcsa üstökösmag közelében. Most még csak ezeket a távoli képeket látjuk, de hamarosan a részletes feltérképezésre és az anyagi összetételt feltáró színképi mérésekre is sor kerül.
Az még nem világos, hogy mennyire bonyolítja majd a nem várt alak a Philae leszállóegység felszínre irányítását. Egy biztos: a Rosetta célpontja még annál is érdekesebb, mint amire számítottak.
A Csurjumov–Geraszimenko-üstökös a Rosetta július 14-én készült felvételén, utófeldolgozott (simított) változatban. Az égitest forgását is mutató, az üstökösmagot több irányból láttató animáció itt megtekinthető. (Kép: ESA / Rosetta / MPS for OSIRIS Team MPS / UPD / LAM / IAA / SSO / INTA / UPM / DASP / IDA)
Igazából még az sem feltétlenül meglepő, hogy az üstökösmag kettős. A helyzet az, hogy a Naprendszer kis égitestjei (üstökösmagok, kisbolygók) közül eddig még viszonylag keveset sikerült igazán részletesen, közelről megvizsgálni. De közöttük is akadtak már hasonlóan izgalmas objektumok. A 8P/Tuttle-üstökös például, amelyre 2008-ban az arecibói radiótávcsővel végeztek radarméréseket, ugyancsak két, gömbszerű részből álló alakot mutatott. A csontra hasonlító alakú üstökös, a 103P/Hartley-2, amelyet az EPOXI program során 2011-ben közelítettek meg, szintén két különálló darabra emlékeztet. Ezeket egy szokatlanul sima felszínű régió kapcsolja össze. Az Itokawa földközeli kisbolygó pedig, amelyet a nevezetes japán Hayabusa szonda látogatott meg, a mérések szerint két jelentősen eltérő sűrűségű darabot tartalmaz.
A még 2004-ben indított Rosetta már igazán rövid idő múlva, augusztus 6-án randevúzik a Csurjumov–Geraszimenko-üstökössel. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Már látja a célt a Rosetta
Mekkora a Rosetta üstököse?
Magyar közreműködők a Rosetta fejlesztésében
Újabb sikeres üstökösrandevú
A földközeli kisbolygók törmelékhalmok?
Az üstökös „kettős személyisége” (ESA Rosetta blog)